#69 Szelencekérdezzfelelek

Szelencekérdezzfelelek

Mit ne mondjak, kezdem megkedvelni ezt a kihívást - előjönnek nagyon régi és poros Szelenceemlékek, és a bejegyzés írása közben röpködnek olyan Szelencegondolatok, amiket már nagyon régóta nem merek kimondani.
Tíz titok, és kilenc kedvelés után következzen a heti Szelencekérdezzfelelek rovatban nyolc olyan dolog, amit annyira nem kedvelek.

• Sóska

Túl zöld. A spenót is, de az legalább finom!

•        Futás

Mostanság mindenki nagy futóbolond lett, divatos Nike futócipőkben rója mindenki a szigetköröket – rajtam kívül. Nekem a futásról a patakokban folyó verejték, a talpfájás, és az oldalszúrás jött eszembe a középiskolai tornaórákról. A futás nem az én sportom.

•       Életképtelenség

Sokáig gondolkodtam azon, hogy ezt a pontot mégis hogyan fogalmazzam meg, végül a lehető legegyszerűbb módot választottam. Nagyon nagyon zavar, ha valaki életképtelen – ez alatt azt értem, amikor valaki a nyilvánvalóra még egyszer „a biztonság kedvéért” rákérdez; amikor a nők azzal érvelnek bizonyos helyzetekben, hogy „Ezt honnan kellene tudnom, hiszen én egy nő vagyok!”; vagy amikor egy férfi inkább éhen hal, mintsem megmelegítse a mikróban az ebédjét; amikor valaki teszetosza és elvárja, hogy mindent a másik intézzen el helyette. Szóval ezek a helyzetek zavarnak.

•         Ha csörög a telefonom

Egy telefonos ügyfélszolgálaton dolgozom, és elárulom a titkot: a legnagyobb fenyegetés, amit a munkaidőnkön kívül mondhatnak nekünk, az az, hogy „Majd felhívlak!”. Ne. Írj SMS-t, Facebook üzenetet, küldj egy postagalambot vagy füstjelet, de ne.hívj.fel!

•        Koránkelés

Tudom, hogy korán kelni jó, és egészséges, és ha korán kelek akkor mennyi mindent csinálhatok – nos, ha ezt a dolgot nem alvásnak hívják a kényelmes ágyikómban, akkor nem izgat a sztori. Kivéve, ha valami Johnny Deppel kapcsolatos. Akkor igen.

•        Amikor valaminek vége van

Legyen szó kapcsolatról, vagy barátságról, szerintem mérhetetlenül szomorú, amikor egy emberi kapcsolat megszakad. Régen még sülve-főve együtt voltunk, buliztunk, és a többi,aztán egyikünk-másikunk eltűnt, és még egy hellót sem bökött a távozáskor.

• Amikor az emberek nem veszik észre, hogy csúnyán átverik őket

Mindannyiunk életében van egy Háry János, vagy éppen egy Háry Jánosné, aki mindent tud, mindenhol járt, mindent csinált, mindent ismert. Történetei annyira lenyűgözőek, hogy Benedek Elek a nagy mesemondó is térden állva könyörögne a történetek feléért, mert ilyet bizony ő sem tudott kitalálni annak idején. Oh, hogy ma már lefutottad a maratont, miközben Brad Pitt és Angelina Jolie drukkoltak, hogy a végén egy rózsaszín unikornison vágtass el a naplementében?

Mesélj még, kérlek! - és mesélnek is addig, ameddig a balga hallgatóság szájtátva hallgatja a mesebeli-soha-meg-nem-történt történeteket.

• Amikor nem úgy sikerül egy fotó, ahogyan szeretném

Hobbifotósok biztosan sokszor szembesültek már azzal a problémával, hogy a fejükben lévő, szemük előtt lebegő kép nem hasonlított egy kicsit sem arra, amit lencsevégre kaptak. Velem is sokszor előfordul, és ha az elkészült kép nem jobb, mint a fejemben lévő elképzelt kép, nos akkor igen morci tudok lenni, és addig próbálkozom, ameddig olyan nem lesz.
Bánkuti András szavai csengenek ilyenkor a fejemben: "Akarod nagylány? Akkor exponáld ki!" - igenis, értettem! 

Most ti jöttök! 

Mi az, amit nem kedveltek?