„Csendes a város, csak a lámpák fénye ég…” – {VKP!} - Álomváros

„Csendes a város, csak a lámpák fénye ég…” – {VKP!} - Álomváros

Újra szerda (hupsz, csütörtök), ami egyet jelent a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} bejegyzéssel. Aktuális témánk az Álomváros, ami elsőre bevallom nagyon könnyű, amolyan kisujjból kirázós témának tűnt. Nos, a bejegyzés pötyögésénél azonban rá kellett jönnöm, hogy a könnyűnek tűnő téma korántsem olyan egyszerű és kisujjból kirázós, mint azt elsőre gondoltam.

Ha kíváncsiak vagytok, mit is jelent nekem az Álomváros, nyissátok ki a mai Szelencét!

Amikor Pillecukor Szilvi elküldte az aktuális témánkat, az első gondolatom az volt, oh, igen Ljubljana! Meg kell írnom, hogy Ljubljana mennyire csodálatos, no de ne szaladjunk ennyire előre.

2013. szeptemberében –majdnem napra pontosan három évvel ezelőtt-, Campus Hungary ösztöndíjjal kerültem az apró szlovén fővárosba, Ljubljanaba.  Bár első nap nem sokat láttam a városból, hatalmas szerencsémre volt még közel hat hónapom, hogy felfedezzem, megismerjem, és szerelembe essek vele. Igen, kicsit végletes vagyok, valamit vagy nagyon utálok, vagy kedvelek, vagy egyszerűen beleszeretek – még akkor is, ha a „szerelmem” éppen egy könyv, egy szempillaspirál, vagy egy város. No, de vissza Ljubljanahoz :]

Ljubljana jelképe a sárkány, amelyhez több legenda is fűződik

Szlovénia számomra olyan, mint egy még nem fel nem fedezett ékszerdoboz a padláson, csak éppen a táncoló balerina hiányzik a tetejéről. Ljubljana pedig maga a balerina. Bájos, kecses, központi helyet foglal el, és igazán méltóságteljes – ugyanakkor néha kilép a komfortzónából, és megmutatja a dámaságát.

A város Budapesthez képest igen aprócska. Még a mi fővárosunk 525 km2, addig a szlovén főváros ennek töredéke, mindössze 164 km2. Ebből következik, hogy még Budapesten jóformán minden tömegközlekedési eszköz megtalálható, addig a Ljubljanaban „csak” busz van, viszont fél óra alatt kényelmes tempóban gyalog bárhova el lehet jutni.   A Ljubljanica partján lehet kacsákat etetni (hálás jószágok!), a Kongresni trgön, illetve a Prešeren trgön pedig majdnem minden estére vagy hétvégére jut valami program. Hol egy utcazenész játszik, hol egy egész zenekar koncertezik, hol Cirkusz Fesztivál van – egyszóval mindig van valami program.

Tržnico - a piac

A városka lakói általánosságban kedvesek és segítőkészek – egy alkalommal például egy srác lestoppolta nekünk a buszt a buszmegállótól távol, a szakadó esőben. Előfordult az is, hogy egy telekocsis utazás után néhány héttel egy útitárs mosolyogva köszöntött az utcán.  Igen, Ljubljana elég pici képeslapváros :]

Ljubljana mellett Budapest a másik álomvárosom, egy korábbi bejegyzésben <<egészen pontosan ebben>> már kifejtettem miért.

A két főváros mellett azonban van egy harmadik is, ami megdobogtatta a szívemet, méghozzá Lisszabon. Néhány évvel ezelőtt eltöltöttünk ott néhány órát átutazóban, és azt kell mondanom, Lisszabon egy tipikus mediterrán pulzáló és flörtölő város. Igen, flörtölő, olyan pezsgő. Az emberek kedvesek és mosolygósak, a portugál fiúk mindig odaszúrnak valami bókot miközben a fogpasztareklámba illő mosolyukat villogtatják, a nemzeti süteményük pedig eléggé nyami, az óceántól a levegőnek olyan finom és tiszta sós illata van. Napfény, óceán, sirályok, szóval minden egy helyben van ahhoz, hogy imádjam.

Ezek lennének az én álomvárosaim. Jártatok esetleg valamelyik városban a felsoroltak közül? Nektek melyik város az álomvárosotok?