Mindig nagy izgalommal, és gyomorrecegős érzéssel nyitom meg VKP anyánk Szilvi e-mailjét, amelyben megírja, hogy mi is a következő témánk. Nem volt ez másképpen a mostani alkalommal sem, azonban a cím elolvasása után lefagytam.
Kattogtam éjjel, kattogtam nappal, kattogtam a villamoson, a buszon, a metrón, a munkahelyemen, a lakásban, a fürdőkádban, mindenhol.
Tavalyhoz képest?
Tavaly ilyenkor még nem volt meg a Szelence, valami egészen más "projekten" dolgoztam, és dolgozom azóta is kitartóan. Sokszor elbizonytalanodom, hogy mi is egy "nagy projekt" határideje, mikor illik befejezni...? Aztán elmosolyodom, hogy rájövök, hogy mindent a maga idejében Ágnes.
Tavaly ilyenkor, vagy talán néhány nappal később ültünk Peti barátommal egy kávézóban az Andrássyn, majdnem az úttesten, és ő nézett a huncutpajkosul csillogó szemeivel, hogy "Kitaláltam valamit, és elmondom, de titok!", és akkor elmondta amit kitalált és titok, aztán lesütöttem a szememet és én is elmondtam valami lesütött szemmel, hogy de ez titok, és ezen jót mosolyogtunk. Néhány napja ültünk Petivel az Andrássyn, majdnem az úttesten, és ő a csodálatos BlendaMed mosolyával elmondta, hogy a tavaly nyári huncutpajkosul csillogó "kitaláltam valamit, és elmondom, de titok!" hogyan lett, és lesz olyan kézzelfogható valami, amihez névjegykártya is tartozik.
Tavalyhoz képest, nem vagyok rá jobban, vagy éppen kevésbé büszke, de ha #TeamPeti és #ŐazénPetibarátom tacepaora bukkantok a városban, akkor hellókanyalóka, arra jártam ;]
Tavalyhoz képest nem lettem se szebb, se okosabb, se vékonyabb, se boldogabb, se kiegyensúlyottabb. Viszont kihúzták néhányszor a lábam alól a talajt,és én minden egyes alkalommal találtam/kapartam/teremtettem újat. A "Jó majd megoldjuk"-ból "Jó, oké, megoldom!" lett, és azt kell mondanom ez piszok jó érzés.
Tavalyhoz képest, Szelencésebb vagyok ;]
