{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Ha azt mondom Z generáció... - Ági a hónap bloggere

Novemberünk első {VKP!] témáját Áginak, a Csak csináld! blog írónőjének köszönhetjük. A blogger társadalmat igencsak felkavarta és elgondolkodtatta az október Cosmopolitan blogger day, amelyről rengeteg blogon olvashattatok/olvashattunk beszámolókat. Áginak talán éppen ezért örvendeztetett meg minket témájával, mint a hónap bloggere.

Ha kíváncsiak vagytok mi a véleményem a betű generációkról, nyissátok ki a mai Szelencét!

Azt mondom neked Z generáció, de én Y generációs vagyok. Én vagyok a YMCA első betűje, és a kiterjesztett magyar ábécé negyvenkettedik tagja.

Szóval Y-os vagyok. Ez azt jelenti, hogy 1980-1990 között születtem (khm, ’90-hez közelebb, mint ’80-hoz!), a szüleim szerettek, és állítólag Pán Péterszindrómában szenvedek a mamahotelben, miközben fogyasztás tekintetében felnőtt vagyok, termelés és felhalmozás tekintetében pedig perecjelű óvodás. Állítólag nem ismerem a lojalitást, és az engedelmességet, és robotolni sem nagyon akarok – ellentétben az baby boomer vagy az X generációval szemben.

Mindezek után a Z generáció, akik 2000 után születtek, nos ők még ennél is másabbak. A szakirodalom digitális bennszülötteknek nevezi őket, és eléggé gyanús, hogy ők születésük után, névadásukkal egy időben kaptak Facebook, Instagram és Snapchat felhasználónevet is. Ha máshogy nem is, a szüleik már jóval érkezésük előtt elspoilerezték lájkvilágban, hogy az ultrahang képen nem a tejutat látjuk vagy a posztoló vakbelét, az ott bizony egy gyerek (lesz). Nos, ezek a digitális bennszülöttek, akik jóval többet tudnak a technikai vívmányokról, a közösségi oldalakról, és úgy általában minden pixeles dologról, és nem tudják elképzelni milyen lehetett Internet vagy kütyü nélkül. 

Egy ismerősömék Activityt játszottak a családdal, ahol a nyolc éves kislány a videókazettát húzta. Elkerekedett szemekkel nézett a családra, akik igyekeztek elmagyarázni neki mi is az a videókazetta.  A játék ott vált síróssá, amikor a család elkezdte magyarázni, hogy amikor még nem volt Internet… Mire a kislány könyeivel küszködött, ugyanis nem tudta elképzelni hogy nem volt Internet. De ugyanitt említhetnék egy másik kisfiút, aki az érintőképernyős telefonon már az állóképet is bökdösi az ujjával, hátha mozogni kezd.

 A Z generációsok sokak szerint már mindent máshogyan akarnak.  Az Internet miatt rájuk szakadó információcunamit természetesnek tartják, a wifi, a gyors információáramlás az állandó kapcsolat mellett elvárják az azonnali válaszokat a kérdéseikre (zsebükben a google). Tanulmányok szerint a Z generáció a legoktatottabb generáció, ennek ellenére „inkább okosak, mint bölcsek”.

Őszinte leszek, nem tudom. A Z generáció pörög, ömlik rá az információ; ellentétben a Y-nal ők magukban bíznak egy-egy döntés során;  és folyamatosan megosztják életük történéseit a külvilággal.

Ezzel szemben én egy kicsit lassabb, de boldog Y vagyok, bár néha elgondolkodom az mi lesz akkor, amikor gyerekem lesz. Neki milyen generációs különbségekkel kell majd megküzdenie?

Ti mik vagytok? X-ek, Y-ok, vagy Z-k? Mi az első ami eszetekbe jut, ha azt mondom „bezzeg az én időmben”?