2018. május 1.

Szelencepolc || Jodi Picoult: Szívtől szívig


Jodi Picoult az egyik kedvenc kortárs amerikai szerzőm. Karácsonykor, amikor nálunk a könyv mondhatni kötelező ajándék, egy-egy Picoult könyvvel mindig bővül a könyvespolcom. Tavaly a Szívtől szívig lett a befutó, azonban az olvasás az idei nyaralásig váratott magára. Nincs is jobb, mint a tengerparton heverészve valami nehéz és szívszorító témáról olvasni, ugye?
A történet szerint June egy fiatal amerikai édesanya, akire egy tragédia után ismét rátalál a szerelem. A férfi, akibe szerelmes lesz a város hős rendőrtisztje, aki kitartó udvarlással ismét felnyitja a nő szívét, ásó, kapa, nagyharang, kisbaba. Minden tökéletes ahhoz az amerikai idillhez, amit a kevésbé szerencsés földlakók irigyelni szoktak, azonban a tragédia ismét megismétlődik: a segítségként felvett fiatal ács meggyilkolja a rendőr férjet, és a nő elsőszülött kislányát.
Az ácsot törvényesen is halálra ítélik, hosszú éveket tölt a börtönben és halálsoron. Az évek múlásával kiderül, hogy a másodszülött kislánynak szívtranszplantációra van szüksége, a halálra ítélt ács pedig fel akarja ajánlani a szívét a kislánynak. Egy fiatal pap, és egy fiatal body positive ügyvédnő harcol az amerikai jogrendszerrel azért, hogy az ács ezt törvényesen is megtehesse. Felajánlása nemcsak erkölcsi –elfogadhatja-e az édesanya annak a férfinek a szívét, aki megölte az elsőszülött kislányát és a második férjét-, hanem jogi kérdéseket is felvet – eldöntheti-e egy halálraítélt, kérelmezheti-e azt, hogy halálos injekció helyett akasztással végezzék ki?
A regény az erkölcsi és jogi kérdéseken kívül rálép a vallás igen ingoványos talajára is, ugyanis az ácsot a csodatételei miatt az újjászületett Jézusként emlegetik, emberek egy nagy csoportja tiltakozik a kivégzése ellen. Mindeközben a fiatal pap megkérdőjelezi saját magát, a vallását, és az életét; az édesanya az érzelmeivel küzd; a fiatal ügyvédnő pedig előbb az elismerésért, majd a szabadságjogokért harcol.
Nem volt egyszerű ezt a könyvet olvasni, a történetet ugyanis nagyon erősen átszövi a vallás, helyenként szinte zavarosan sok a vallási utalás, vagy vallástörténeti elbeszélés – ez tőlem nagyon nagyon távol áll. A vallási vonal mellett a könyv olvasása közben végig ott motoszkált bennem, hogy ez a történet valahonnan ismerős, helyenként a Halálsoron c. King könyv, illetve film gondolatai, vagy cselekményrészletei köszöntek vissza. Mindezek mellett volt bennem egy olyan érzés, hogy a szereplőket a fiatal ácson kívül más nem köti össze, egyszerűen nem egy irányba haladnak, hiányzik belőlük az az egy közös cél, ami eddig minden Picoult könyvben megvolt.
Összességében pozitív véleményem van a könyvről, de újraolvasni biztosan nem fogom, illetve nem is ez lesz az a Picoult könyv, amit ajánlani fogok az olvasóimnak, ismerőseimnek, barátaimnak.

Volt már szerencsétek Jodi Picoult könyveihez? Melyik a kedvencetek? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Szelencenyitogató!

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!