Szelencepolc || Jodi Picoult: Szívtől szívig

Jodi Picoult az egyik kedvenc kortárs amerikai szerzőm. Karácsonykor, amikor nálunk a könyv mondhatni kötelező ajándék, egy-egy Picoult könyvvel mindig bővül a könyvespolcom. Tavaly a Szívtől szívig lett a befutó, azonban az olvasás az idei nyaralásig váratott magára. Nincs is jobb, mint a tengerparton heverészve valami nehéz és szívszorító témáról olvasni, ugye?

A történet szerint June egy fiatal amerikai édesanya, akire egy tragédia után ismét rátalál a szerelem. A férfi, akibe szerelmes lesz a város hős rendőrtisztje, aki kitartó udvarlással ismét felnyitja a nő szívét, ásó, kapa, nagyharang, kisbaba. Minden tökéletes ahhoz az amerikai idillhez, amit a kevésbé szerencsés földlakók irigyelni szoktak, azonban a tragédia ismét megismétlődik: a segítségként felvett fiatal ács meggyilkolja a rendőr férjet, és a nő elsőszülött kislányát.

Az ácsot törvényesen is halálra ítélik, hosszú éveket tölt a börtönben és halálsoron. Az évek múlásával kiderül, hogy a másodszülött kislánynak szívtranszplantációra van szüksége, a halálra ítélt ács pedig fel akarja ajánlani a szívét a kislánynak. Egy fiatal pap, és egy fiatal body positive ügyvédnő harcol az amerikai jogrendszerrel azért, hogy az ács ezt törvényesen is megtehesse. Felajánlása nemcsak erkölcsi –elfogadhatja-e az édesanya annak a férfinek a szívét, aki megölte az elsőszülött kislányát és a második férjét-, hanem jogi kérdéseket is felvet – eldöntheti-e egy halálraítélt, kérelmezheti-e azt, hogy halálos injekció helyett akasztással végezzék ki?

A regény az erkölcsi és jogi kérdéseken kívül rálép a vallás igen ingoványos talajára is, ugyanis az ácsot a csodatételei miatt az újjászületett Jézusként emlegetik, emberek egy nagy csoportja tiltakozik a kivégzése ellen. Mindeközben a fiatal pap megkérdőjelezi saját magát, a vallását, és az életét; az édesanya az érzelmeivel küzd; a fiatal ügyvédnő pedig előbb az elismerésért, majd a szabadságjogokért harcol.

Nem volt egyszerű ezt a könyvet olvasni, a történetet ugyanis nagyon erősen átszövi a vallás, helyenként szinte zavarosan sok a vallási utalás, vagy vallástörténeti elbeszélés – ez tőlem nagyon nagyon távol áll. A vallási vonal mellett a könyv olvasása közben végig ott motoszkált bennem, hogy ez a történet valahonnan ismerős, helyenként a Halálsoron c. King könyv, illetve film gondolatai, vagy cselekményrészletei köszöntek vissza. Mindezek mellett volt bennem egy olyan érzés, hogy a szereplőket a fiatal ácson kívül más nem köti össze, egyszerűen nem egy irányba haladnak, hiányzik belőlük az az egy közös cél, ami eddig minden Picoult könyvben megvolt.

Összességében pozitív véleményem van a könyvről, de újraolvasni biztosan nem fogom, illetve nem is ez lesz az a Picoult könyv, amit ajánlani fogok az olvasóimnak, ismerőseimnek, barátaimnak.

Volt már szerencsétek Jodi Picoult könyveihez? Melyik a kedvencetek? 

Szelencepolc || Nagy nyári book-tag

Évszaktól függetlenül szeretem a könyveket, mindig olvasok is valamit. Egy ilyen tikkasztó nyári napra azonban valami könnyed bejegyzéssel szerettem volna készülni, fogadjátok hát szeretettel a nagy nyári book-taget.

Milyen könyvet olvastál, ami nyáron játszódik?

Jessica Sorensen: Ella és Micha titka ugrott be első nyáron játszódó könyvnek. Ha röviden és tömören kellene összefoglalnom, borzasztó volt. Kidolgozatlan, összecsapott, és nincsen igazi története – vagy én nem jöttem rá, hogy mire is gondol az írónő.

Melyik könyvbéli helyszínre mennél vissza szívesen nyaralni?

J. A. Redmserki: A soha határa bővelkedik látnivalókban, ugyanis a két főszereplő egy autóval utazza végig az Amerikai Egyesült Államokat. Bár a fókusz ott nem a látnivalókon van, ettől függetlenül nekem is nagy álmom végigjárni az USA-t egy autóval.

Mit olvasnál szívesen kötelező olvasmányként ezen a nyáron?

Horváth-Magyary Nóra: PR esetek haladóktól van a képzeletbeli kötelező olvasmányos listám első helyén. Volt szerencsém részt venni Nóra egy előadásán, igazán belevaló, okos, talpraesett nő, öröm volt hallgatni. A PR szakma egyik nagy alakja, ezért (is) alig várom, hogy el tudjam olvasni a kötetet. Második kötelező olvasmányként a KRESZ könyvet fogom átnyalni, mert kell az a jogosítvány! Ha szórakozni is szeretnék nem csak tanulni, akkor Kepes András: VIlágkép, és Gerlóczy Márton: Elvonókúra c. regénye van még a nyári listámon.

Melyik könyvbéli karakterrel/karakterekkel töltenél el szívesen egy estét a nyári tábortűznél?

Ez egy nagyon jó kérdés : ) Szívesen ülnék egy tábortűznél Andrew-val és Camrynnel (A soha határa), illetve a Kylie Scott alkotta zenekari tagokkal, és Jay Crownover tetovált srácaival, különös tekintettél Rowdyra. Egy tábortűzhöz egyébként tűz is dukál, szóval Hermione Granger is remek partner lenne az esti tűznél.

Ajánlj egy könyvet erre a nyárra!

Felkészültetek?

Kepes András összes, Gerlóczy összes, Gaál Viktor: TestVérek, J. A. Redmerski: A soha határa, Az örökké határa, Megölni Sarai-t, Gárdos Péter: Hajnali láz, Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz, Jay Crownover: Rule, Jet, Rome, Nash, Rowdy, Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Melyik könyvet/könyveket tervezed elolvasni ezen a nyáron?

Először a KRESZ könyvet, utána jöhet Horváth-Magyary Nóra PR könyve, majd Boris Vian Tajtékos napok c. regénye. No meg persze valami, amit az ember csak a tengerparton olvas: egyszerű, csöpögős limonádé.

Ha kíváncsiak vagytok aktuálisan mit olvasok, akkor kövessétek a moly profilomat, és a blog Facebook oldalát, ahol időről időre megmutatom, mit is olvasok éppen.

Az Olvasás éjszakája budapesti kiadás

Október 8-án igazán varázslatos esténk volt több budapesti, illetve vidéki város könyvesboltjaiban, ekkor rendezték meg ugyanis az Olvasás éjszakáját. Ezen az egy éjszakán minden az olvasásról szól: szerzők beszélgetnek más írókkal vagy költőkkel, marketinges szakemberek beszélnek a könyvkiadás helyzetéről és a lehetőségekről, az írók dedikálnak, az olvasók kérdeznek.

Ha kíváncsiak vagytok milyen élményekkel tértem haza az Olvasás éjszakájáról, nyissátok ki a mai Szelencét.

Az idei Olvasás éjszakája azt hiszem október egyik leghidegebb éjszakájára esett, ezért időnként kénytelenek voltunk melegíteni magunkat valamivel.

Esténket a Rákóczi úti Libriben kezdtük, ahol Karafiáth Orsolya beszélgetett Gerlóczy Mártonnal. Gerlóczy az egyik kedvenc kortárs magyar íróm, minden regényét olvastam, és mindegyik a lehető legjobb időben talált rám. Karafiáth Orsolyával azonban kissé hadilábon állok, ő nem a komfortzónámon, hanem a komfort univerzumomon esik kívül. Érdeklődve vártam tehát a beszélgetést, ami több szempontból is zseniális volt: ameddig Karafiáth igyekezett nagyon irodalmi és nagyon elemző lenni, addig Gerlóczy olyan természetességgel ült a fotelben, és olyan egyszerűen hétköznapi és emberi volt, hogy éles kontrasztot alkotott a költőnővel.

Az ő beszélgetésük után Grecsó Krisztián beszélgetésére indultunk, azonban a helyszín annyira el volt dugva, hogy csak nagy sokára találtuk meg. Aggódni azonban nem kellett, elkésni nem igazán lehetett a programokról. A Grecsós helyszín dugig volt, embertömeg ült a padlón, az ajtóban, az utcán, mindenhol. Grecsó végül egy 20 perces zenés-beszélgetős műsort adott, utána pedig a Lírában dedikált.  (A Lírában egyébként összefutottam NádasiKrisszel, aki a Nadasi Krisz write-ot írja, szuper volt találkozni vele. Az ő beszámolóját az estéről <<itt>> olvashatjátok.

Mindezek után BackpackerBori előadására indultunk volna az Alexandrába, ám arról végül lemaradtunk.

Pozitív élményekkel távoztunk az Olvasás éjszakájáról, a beszélgetések érdekesek voltak (mindkettő más miatt), ami a legjobban tetszett az mégis az az érzés volt, hogy mennyire jó ennyi könyvet és olvasást szerető embert egy helyen látni.

Felüdítő!

Hallottatok már esetleg erről a programról? Voltatok már az Olvasás éjszakáján?

Szelencepolc - Az őszi könyves lista

Ahogyan azt már az őszi Szelencetervekben is említettem, készítettem egy őszi olvasmánylistát. Apró csalás, hogy a listán a Harry Potter hét kötete szerepel, amiből ötöt már el is olvastam, viszont a listáknál csak egy dolgot szeretek jobban, kipipálni a tételeket a listámon :)  

Ha kíváncsiak vagytok, milyen könyvek kerültek az „őszi” listámra, nyissátok ki a mai Szelencét.

Szelencepolc - Az őszi könyves lista

Ahogyan azt már az őszi Szelencetervekben is említettem, készítettem egy őszi olvasmánylistát. Apró csalás, hogy a listán a Harry Potter hét kötete szerepel, amiből ötöt már el is olvastam, viszont a listáknál csak egy dolgot szeretek jobban, kipipálni a tételeket a listámon :)  

Ha kíváncsiak vagytok, milyen könyvek kerültek az „őszi” listámra, nyissátok ki a mai Szelencét.

Őszi Szelencetervek

Emlékeztek még a havi Szelenceterves bejegyzésekre? Nos, a helyzet az, hogy én azokat a terveket, nagyon szerettem írni és tervezgetni is. Idővel azonban az a rovat elkopott, én pedig más formában, de szeretném újraéleszteni. Kieszeltem tehát, hogy nem havi, hanem évszakos Szelencetervet írok majd, így egy-egy tétel kipipálására lesz egy egész évszakom. Bár az őszi Szelencetervek egy csöppet megcsúsztak, a teljesítésük szerencsére folyamatban van. Ha kíváncsiak vagytok milyen terveim vannak őszre, nyissátok ki a mai Szelencét!

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Biztos, hogy azt mára kellett elolvasni? - Kötelező olvasmányok

Nagy rajongója vagyok a szavaknak, mondatoknak, szövegeknek, könyveknek. Szeretek a fotelba kucorodva, a pamlagon gubózva, a BKV-n ülve/állva, a fürdőkádban eltunyulva, vagy az ágyamban olvasni. Most kellene jönnie annak a mondatnak, hogy nem volt ez mindig így, de ez mindig is így volt – én már csak az az olvasós lány vagyok.

A mai {VKP!} témája a kötelező olvasmányok: mi az a könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia, illetve mi volt a kedvenc kötelező olvasmányunk az iskolában.

Ha kíváncsiak vagytok szerintem mi az, ami kihagyhatatlan, és melyik kötelező olvasmányért rajongok még mind a mai napig, nyissátok ki a mai Szelencét!

Szelencepolc - Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Szelencepolc

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

A fülszöveg és borító alapján választó lány vagyok, ritkán olvasok olyan könyvet, amit valaki ajánlott. Ennek részben az az oka, hogy nem szeretném összetörni a másikat azzal, ha esetleg nem tetszik a könyv, mert én is elkámpicsorodok, ha az általam ajánlott könyv nem nyeri el a másik tetszését. Tényleg? NEM tetszett? De hát ez a könyv hihetetlenül jó! A szereplők, a történet, és a csavar a végén! Mi, hogy sablonos volt? Olvastál te már jó könyvet egyáltalán!? És így tovább. Mindezek fényében kicsit félve fogtam bele Kata ajánlására Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek c. regényébe.

(Minimális spoilerveszély várható!)

#77 Szelencepolc - C.J.Roberts: Fogoly a sötétben - 18 éven felülieknek!

Szelencepolc

Nem kertelek, kimondom kerek-perec. E.L. James szupersikeres A szürke ötven árnyalata trilógiája óta divat erotikus irodalmat írni, és olvasni. Egyrészről felfogható ez egyfajta szexuális mini forradalomnak – igen, a nők is tudnak és mernek erotikus irodalmat írni és olvasni, sőt, büszkén vállalják a vágyaikat.  Másrészt úgy érzem, azzal, hogy az erotikus regények így elárasztották a könyvpiacot, az íróknak mindig egy kicsit mást, egy leheletnyivel durvábbat kell hozniuk ahhoz, hogy el tudják adni a műveiket.

Nos, C. J. Roberts: Fogoly a sötétben regénye helyenként undorítóan durvára sikerült. Ez a könyv már jóval túlmutat a Szürke trilógia „Gazdag okos és szexi vagyok, elnáspángollak mindennel ami a kezem ügyébe kerül, aztán babusgatlak kicsit” világán, ez a könyv az „Elrabollak, megalázlak, megtörlek, és eladlak szexrabszolgának, te ribanc!” könyv.

#58 Szelencepolc Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Egyszer hallottam egy viccet.

-          Kisfiam, hogy hívják azt a gonosz németet, aki a holmimat dugdossa?

-          Alzheimer nagypapa, Alzheimer.

Azt hiszem, ez jellemző ránk, emberekre – viccet csinálni valamiből, mert ha nevetünk, akkor remekül tudjuk titkolni mennyire fáj.

Az októberi legjobb könyvélményem Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek c. regényéhez kapcsolódik.

Alice, a háromgyerekes amerikai nyelvészet professzorasszony a Harvardon tanít, és mindene megvan ahhoz, hogy igazi amerikai idilli élete legyen. Karrierje csúcsán van, Európa és Amerika szerte hívják előadni, tanulmányokat publikál, és biológus férjével –Johnnal- közösen könyvet ír. Gyermekei kirepültek, és boldogan élik az amerikai álmot. Magánélete és karrierje a csúcson van, minden vidám, szép, és mosolygós egészen addig a pontig, míg Alice észre nem veszi a változást saját magán: az addig precíz, mindent észben tartó nőből hirtelen egy feledékeny, szétszórt, kétségbeesett nő lesz.

Alicenél az orvosok korai Alzheimert diagnosztizálnak, és főszereplőnk élete abban a pillanatban fenekestül felfordul. Kérdések cikáznak át a korai Alzheimeres agyán: mi lesz a családjával, mi lesz a munkájával, hogyan fog előadást tartani, és tanítani a Harvardon?

#41 Szelencepolc

Ha valaki megkérdezné tőlem, ki az az ember a magyar médiából, akit tisztelek és szeretek, gondolkodás nélkül Kepes Andrást mondanám. Már kölyökkoromban is szájtátva néztem a műsorait - a Desszertet, a Világfalut, az Oázist. Szeretem hallgatni, mert a csodálatos orgánuma mellett minden beszélgetéséből kitűnik az iskolázottsága. Próbáltam szépen megfogalmazni ezt a mondatot, de leegyszerűsítve a dolgot: Kepes András egy hihetetlenül okos és intelligens újságíró, és ha negyedannyira okos és tehetséges lennék mint ő, boldogságtáncot járnék a Deák téren.

Ezek után gondolom nem meglepő, hogy az egyik kedvenc könyvem nem más, mint Kepes András: Történetek c. riportkönyve.

A könyvben Kepes tizenhárom történetet mesél el: olvashatunk a Sziklás-hegységben élő Éhes Farkas nevű törzsfőnökről, Gabriel Garcia Márquezről aki a mágikus realizmus koronázatlan uralkodója, Billy Wilderről, a pandúrból lett rablóról, Leboyer doktor nevető újszülöttjeiről, és a  huszonkét fős Lukács-családról is. (Utóbbi két történet a személyes kedvencem!) 

Mégis, a legnagyobb kedvencem a könyvből kétségtelenül Kepes saját története, ahol a családjáról, feleségeiről, gyerekeiről, és életpályájáról mesél. 

Nem szeretném túlcifrázni a dolgot, szeretem ezt a könyvet. Könnyed, olvasmányos, kellemesen üdítő stílusa miatt, ami annyira jellemző Kepes Andrásra. Tanít és ismeret, de nem a kioktató stílusban, inkább úgy, mint amikor egy szülő vagy nagyszülő az ölébe húzza a kisgyermeket "Na gyere, megmutatom!" felkiáltással. 

Egy ideális médiavilágban sokkal több Kepes Andrásunk lenne - olyanok, akik alázattal, szeretettel állnak a munkájukhoz, és a riport készítése közben nem a dollárjelek ugrálnak a szeme előtt, mint Dagobert bácsinak. 

Életem egyik nagy álma személyesen találkozni vele - ugyanis a 22. születésnapomra kapott könyve dedikálta ugyan, de nem a jelenlétemben. (Mai fejemmel inkább a dedikálásra mentem volna, mint a lengyel nyelvgyakorlatra, de ifjú voltam és bohó...)

Egy szó, mint száz: olvassatok Kepes Andrást, mert jó, és rengeteg lehet tőle tanulni. Alázatról, emberségről, humorról, szakmáról, életről.

"Rozi hatéves volt, amikor azt kérdezte: „Papa, mi az internet?” Olyan, mint egy hatalmas könyvtár, feleltem, bármire kíváncsi vagy, számítógépen lehívhatod a választ. Rozi elkerekítette a szemét, és szerelmesen nézett rám: „Papa, te vagy az én internetem!” Megtanulom használni a számítógépet!"