Tavaly augusztusban már született egy bejegyzés arról, hogy ismét nekivágtam a jogosítványszerzési procedúrának. Akkor ott hagytuk félbe a Szelencefélsiker születését, hogy megyek a KRESZ tanfolyamra. Nos, tanfolyamot lejártam, kértem egy vizsgaidőpontot, készültem mint egy stréber kisdiák, aztán a végén lekéstem vizsgát. Nem, nem megbuktam, hanem rossz buszra szálltam, és a szerencsétlenkedésemnek meg a reggeli csúcsforgalomnak köszönhetően lekéstem a vizsgát. Mondanám, hogy megesik meg bárkivel előfordul, de gyanítom, hogy én vagyok az egyetlen ilyen szerencsecsomag, aki tősgyökeres pestiként rossz buszra száll, és nyolc perccel a vizsga előtt sírgörccsel hívja végig az összes pesti taxitársaságot, hogy valaki mentse meg. Most.
Mivel
egyik taxitársaság sem tudott megmenteni, és közbejött hatmilliárd másik dolog
(munka, egyetem, munka, munka, egyetem), ezért a jogsi ismét háttérbe szorult.
Idén azonban sokadjára úgy döntöttem, hogy elegem van ebből a tökölésből
lacafacázásból, befizettem a KRESZ vizsgát, elolvastam a KRESZ könyvet, ezerrel
nyomkodtam az online teszteket, és a szabályokat a legidiótább módon jegyeztem
meg.
Augusztus
elején voltam vizsgázni, és bár nagyon izgultam úgy voltam vele nagy kaland… Ha
nem sikerül, majd megpróbálom újra – ettől földöntúli nyugalom töltött el.
Elengedtem
minden elvárást, feszültséget, idegességet, és bumm, a megszerezhető 75 pontból
70 pontot értem el. Mondanom sem kell, hogy fülig ért a szám az örömtől, a
vizsgabiztos bácsi pedig mosolyogva írta a nevem mellé az M betűt, ami a
megfelelt minősítés betűjele.
Ma kezdem a vezetést, és nagyon be vagyok sózva! Nagyon izgalmas időszak
ez, tanulni valami teljesen újat, olvasni róla (bölcsészbetegség), kipróbálni,
tapasztalni, megtanulni.
Az
első óra után jelentkezem a további tapasztalatokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!