"Fogadni mernék, hogy ez megy majd a Szelencére!" - szokta mondani anyukám, amikor a legkedvesebb és legszeretetreméltóbb gyerekének szemében azt a fura csillogást látja, és tudja, hogy néhány percre bizony elveszített.
De hogyan kezdődött a Szelence történet? Mi minden kerülhet a Szelencébe, a Szelencére? És különben is, honnan jött a név? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} mai adásában erről és a blogolásról fogunk beszélgetni.
A Szelence ötlete kicsit kevesebb, mint egy éve mászott bele a fejembe - először Áginál, aztán Piffenynél, végül több külföldi blogon is olvastam a bűvös 101-1001-es listáról. Napokig nem hagyott nyugodni a dolog, azon kattogtam, hogy mi kerülne az én 101-es listámra? Ugyanitt felmerült a kérdés, hogy mit akarok elérni, eltáncolni, elkacagni, elolvasni, megnézni, megszerezni, megszeretni, megtanulni a következő 1001 napban.
Amikor a fejemben nagyjából összeállt a listám, a publicitáson kezdtem gondolkodni - azaz nyilvános-e a listám, vagy nem, és amennyiben nyilvános, mégis milyen formában?
Szelencében. A blog ideáis nevének kiválasztásánál több szempontot is figyelembe vettem. Alapvető kikötésem volt az, hogy magyar, ékezetmentes legyen a cím, illetve utaljon a tartalomra, legyen bájos és bohókás, legyen egyszerre Ágis és Hannás, olyan amit jó érzés kimondani, szépen hangzik, kedves, egyszerű. Az ötletelés során opció is felmerült: először a klaviaturista volt a befutó, majd a 101-es szoba, illetve a szélmalomharc is - utóbbi végül az ékezetek miatt vérzett el, végül isteni szikraként beugrott a "szelence" szó - azonban az URL már foglalt volt. Kellett tehát mellé még valami, valami apró ám kifejező, ami igazán élővé teszi a szelencét. No de mi az? A lélek? Ékezetes. A szeretetet valahogy nem éreztem passzolónak, végül a szelence ~ Pandora szelencéje ~ titok háromszögből megszületett 2014. december 1-jén a Szelencetitkok.
Miután megszületett a blog, szerettem volna meghatározni a Szelence alapjait. Szóval, a Szelencetitkok alapelvei:
- a Szelence egy boldog hely
- kivéve ha szomorú, de akkor is boldog lesz
- vannak benne jóságok: polcok, albumok, lemezek, pódiumok, vásárfiák, boldogságbuborékok
- mindenből lehet Szelencebejegyzés, amiből csak akarom - ha arról szeretnék írni, hogy mennyire jó egy slam est az Akváriumban a földön ülve hihetetlen jó arc emberekkel, akkor arról fogok
- ha pedig arról, hogyan jártam pórul a zuhany alatt, akkor arról. (erről a flexis szörnyűségről itt olvashattok)
- a Szelence még mindig egy boldog hely
- akkor írok, amikor jól esik - nem erőszakolom meg se magam, se a bejegyzést a statisztikáért
- ha senki nem olvassa, én akkor is örömmel írom majd
- legyen boldogságforrás - másoknak, és nekem egyaránt
A Szelence számomra olyan, mint egy gyerek.
Megszületett, most etetem, gügyögök hozzá, fogom a kezét, és élvezem azt a semmivel össze nem téveszthető babaillatot a gurgulázó babanevetéssel, és a fogatlan mosolyokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!