2016. október 5.

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Sziasztok, Ágihanna vagyok, okostelefonfüggő



Élet és Pillecukor Szilvi, a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} megálmodója, karbantartója, és jóságos tündérkeresztanyja néhány hónappal ezelőtt előrukkolt a hónap bloggere kedvezményezéssel. Minden hónap végén jelentkezhetnek a bloggerek a hónap bloggerének egy olyan témával, ami eddig még nem szerepelt a {VKP!}-s témák között, és a listán sem szerepelnek.
Októberben engem ért a megtiszteltetés, hogy a hónap bloggere legyek, így én választhattam meg a témánkat, ami nem más, mint a Sziasztok, XY vagyok … függő. Ha kíváncsiak vagytok, mitől függök, erre hogyan jöttem rá, és mit teszek ellene, akkor nyissátok ki Szelencét.


Sziasztok, Ágihanna vagyok, okostelefonfüggő.
Szia Ágihanna!
Nagyjából ennyi lenne egy bemutatkozás egy okostelefon rehabon, amire senki nem gondolt még se segítségként, se üzleti lehetőségként. Fura.

Mióta új telefonom van, a készülék nem, vagy csak alig szakad ki a kezemből – e-mailt írok; blogos Facebook oldalt szerkesztek/nézegetek/kommentekre válaszolok; felugrik egy messenger buborék; frissül az Insta; csiripel a twitter; jelez a Kék Szörny, hogy ideje vizet inni; pörög a Facebook; és a jógás majmóca is integet, hogy jöhet a következő lecke. Engem pedig ezek a jelzések, és az állandó képben és jelen levés beszippant, ismeretlen terepen pedig úgy kutatok wifi és konnektor után, mint szomjas vándor a sivatagban. A táskám állandó lakója lett a telefontöltő, és a külső akksi, mert bizony rövid a köldökzsinór.

Statisztikák szerint egy átlagos telefonhasználó napi 3,6 órát nyomkodja/húzogatja/használja a telefonját, és nagyjából 110 alkalommal csekkolja, hogy mi történt. A 18-34 év közöttiek közül öt emberből egy már használta szex közben a telefonját. A használók 50%-a pánikba esik, ha nem tudja hol van a telefonja vagy éppen otthon/az autóban/a munkahelyén hagyja a telefont, és 44% el sem tudja képzelni mihez kezdene egy hétig telefon nélkül.

Nos, a rossz hír az, hogy ez tényleg függőség. A jó hír az, hogy ezt felismertem, és igyekszem tenni ellene. Próbálkoztam a Forest applikációval (oh igen, majd’ elfelejtettem, a buksimban az van, hogy amire nincs app, az nem létezik), de a fa/bokor/erdőabajgatás egyszerűen nem nekem való.  A hosszú napokig tartó „online detoxot” meg sem mertem próbálni, ugyanis már egy fél órás megbeszélés alatt is kényelmetlenül ficeregtem a széken, mert nem volt nálam a telefonom.
Jelenleg a „mielőtt felkapom a telefonomat elszámolok húszig” módszert tesztelem, eddig több kevesebb sikerrel.


Nektek van valami függőségetek? Ha igen, hogyan próbáljátok kordában tartani?

2 megjegyzés:

  1. Szia Ágihanna!
    A Forest alkalmazást én is próbáltam vizsgaidőszakban, de nekem sem vált be. Egyszerűen nem hatott meg, hogy ott cseperedett egy virtuális fa/bokor a képernyőn.
    Másrészről én nem tartom magam telefonfüggőnek, de azért megijeszt, ha nem találom, mert rossz érzés bármit elhagyni. :) Igazából azért szeretem, mert ha szükségem van valakire (főleg családból), akkor azonnal el tudom érni.
    Most végiggondolva, lehet azért nem vagyok annyira ráfüggve, mert nincsen állandó netem a telefonomon. Csak Wifis környezetben okos, amúgy hasonlóan "buta", mint a régiek.:)

    Köszönöm, hogy megálmodtad ezt a témát, így VKP keretein belül én is megírhattam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Végre valaki, akit szintén nem hatott meg a virtuális fa/bokor a képernyőn! :]

      A telefon, és a telefonfüggés szerintem a szükséges rossz - annyira hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindig ott van a zsebünkben, bármikor értesíteni tudjuk a családot, a hatóságot, bárkit.

      Törlés

Kedves Szelencenyitogató!

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!