#11

Évek óta érik a bennem a gondolat, hogy el kellene menni jógázni. 

A miértjét nem tudom, talán a fejemben összekapcsolódott a jóga a nyugodtsággal, megnyugvással, harmóniával, kiegyensúlyozottság. Emlékszem a volt főnököm mosolygós, nyugodt arcára, amikor a jógáról beszélt. A lelkemben éreztem, hogy adnom kell egy esélyt a jógának és magamnak, hátha ez egy gyönyörű barátság kezdete lesz.

A napokban a hastánc tanárom, Celli feltette a Facebookos csoportunkban a kérdést, hogy lenne-e kedvünk szombatonként jógára járni a táncterembe. A vezérhangyák pedig táncot jártak a fejemben - gyerünk kislány, hajrá, egy alkalom nem a világ!

Nos, valahogy így került sor az első randinkra a jógával.

Tegnap este (mint minden első randi előtt) azért rendesen beparáztam, és azon morfondíroztam, hogy vajon hányadik percnél fogom magam partra vetett bálnának érezni -a múltkor gerinctornán ugyanis a 20. percnél már az életemért könyörögtem. Igaz, még mindig tovább húztam, mint életem első és egyetlen zumba óráján, ahol a 10. perc környékén a beleim egy csinos fonott kosárkában hevertek mellettem. 

No, Jóga úrral semmi ilyen nem történt, és 60 perc után szomorúan vettem tudomásul, vége az órának.

Az oktató egy nagyon kedves, fiatal hölgy, Zsanett. Végig mosolygott és dicsért minket az órán (a hastánc miatt hajlékonyabbak vagyunk, mint az "átlag", nekem pedig totál lazák az ízületeim, szinte félelmetes módon), és amikor egyikünk másikunk mondott valami vicceset ("Jajj, ez nekem nem megy, mert visszahúz a seggem!"), akkor ő is velünk mosolygott. 

Talán gyerekes ezt így leírni, de egy-egy mozgással kapcsolatos órán nekem szükségem van arra, hogy teljesen el tudjam engedni magam, és jó legyen a közösség. No, itt minden tökéletesen összejött! 

Természetesen vannak még gyakorlatok, amelyeket nem sikerült pontosan kivitelezni (mint említettem, khm, visszahúz a fenekem...), de tudom, hogy itt a még szón van a hangsúly.

Ha megkérdeznétek, hogy mit kaptam a mai órától, azt felelném nyugalmat. Éreztem, ahogyan egyenletes ritmusban vert a szívem, és elöntött egy olyan fajta belső nyugalom, amiből úgy éreztem semmi és senki nem zökkenthet ki. Az óra végi "csendesedésben" pedig pillanatok alatt alfában találtam magam, ami külön öröm volt. 

Őszintén, szívből várom a következő alkalmat. 

#9 Bloggerek házi feladata I.

A "bloggerek házi feladata" nem más, mint egy kedves Facebookos csoport nagyszerű ötlete. A heti feladat az volt, írjuk össze tíz pontban mit is szeretünk pontosan a blogolásban, és az írásban.
Lássuk!

1. Szeretem a blogolásban a lehetőséget - a lehetőségét annak, hogy ismeretlenek hozzászóljanak ahhoz, amit írtam

2. Szeretem a blogolásban, hogy viszonylag rövid idő alatt rengeteg emberhez el tud jutni egy-egy bejegyzés - ez pedig azt jelenti, hogy egy kérdésen, felvetésen többen tudunk ötletelni

3. Szeretem, hogy interaktív

4. Szeretem  pozitív visszajelzéseket - akkor is, ha csak egy sor, vagy néhány szó. A pozitív visszacsatolás mindig jó élmény!

5. Szeretek írni, mert hasznosabb bármelyik Terápiánál. Bár Mácsai Pállal egyszer szívesen elbeszélgetnék

6. Szeretem, amikor a fehér képernyő stresszforrás, hanem lehetőség arra, hogy valami vagy valaki olyat teremtsek, amilyet eddig még nem látott/olvasott a világ

7. Szeretem a kreatív részét: az ötletelést, az alkotási folyamatot, a kész bejegyzés, vagy alkotás kibeszélését. Szia Ági, szia Kata, szia Panka, szia Pipacs! <3

8. Szeretem a kézírást - személyesebb, és számomra azt közvetíti "Nézd, gondoltam rád!"

9. Szeretem a nyalipapírokra firkált ötletfoszlányokat, és imádom amikor rábukkanok egy-egy ilyen nyalipapírra a táskámban

10. Szeretem, hogy az "újra-írás" ismét célt adott egy nagyon régi álmomnak.

#8

Kedves 2015!

Örülök, hogy itt vagy, szuper, hogy jöttél. Foglalj helyet nyugodtan az olvasós fotelomban, vackold be magad, persze, a kedvenc könyvemet is kölcsönadom. Főzök Neked egy kávét, jó lesz? Mit mondasz, nem hallom? Fázol? Akkor feljebb tekerem a fűtést - szeretném ha jól éreznéd magad nálam. Hm? Takarjalak be? Persze, nagyon szívesen! Nem vagy éhes? Készítsek neked valami harapnivalót? Nem szereted a lencsét? Akkor hogy leszel szép és gazdag? Áh, hogy nem azon múlik, értem! Ezt mondjuk mondhattad volna előbb is, de nem haragszom. 

Kedvelni szeretnélek kedves 2015. Elvégre olyan kis kedvesnek és kerekdednek tűnsz. 

Tele vagy lehetőséggel és ötlettel, nevetéssel, kreativitással, boldogsággal, szuper koncertekkel, letehetetlen könyvekkel, kedves emberekkel, régi hátizsákokkal és új táskákkal, életkedvvel, gyerekkacajjal, születéssel, új életekkel, új életlehetőségekkel, csodás barátokkal, sikersztorikkal, teljesülő álmokkal, felfedezésre váró új helyekkel,  és szerelemmel. 

Kedvellek 2015, de szeretni szeretnélek. 

Néha, ismétlem n é h a lehetsz hozzám rossz, vagy irodalmibban megfogalmazva "nem túl  kegyes". El fogom viselni a rossz napokat, a fájdalmat, a csalódást, és nem téged hibáztatlak majd akkor sem, ha okoügyesnagylányként házhoz megyek majd a pofonért. De ha egy mód van rá, akkor szépen kérlek, hogy legyél velem kedves. Kegyes. Hagyd, hogy minden úgy történjen, ahogy mindenki számára a legjobb. Nevess velem ha vicces a helyzet, és sírj ha sírásra görbül a szám. Ne akadályozz. Segíts. Legyél segítőkész, kérlek. 

Nem követelek.

Nem akarok.

Kérek. 

Erőt, kedvet, kitartást, segítséget. Szelet a vitorlámba, jó sok ötletet a regényhez, időt az írásra, mosolyt a számra, egészséget a családomnak és a barátaimnak. 

Köszönöm, hogy eljöttél, hogy itt vagy, hogy békésen szuszogsz a fotelben. Jól megleszünk mi ketten. 

Üdv az életemben 2015!