Néhány évvel ezelőtt hallottam először a Tihanyi Levendula Fesztiválról, és be kell vallanom, hogy a színkavalkád azonnal elvarázsolt. A képeken végeláthatatlan hosszú sorokban sorakoztak a tömött levendulabokrok, szinte érezni lehetett azt a semmivel össze nem téveszthető levendula illatot.
Vonzottak tehát a tömött levendulamezők, az illat, és a fejemben már bőszen kattant az exponálógomb, hogy "Ezt-úgy-és-akkor-mindenképpen-le-kell-fotózni", az álmaimban minden élénk levendulaszínű volt és kedves pamacs felhők tarkították az eget.
Egy szép napon az egyik kuponos oldalon belebotlottam a Pannónia Travel ajánlatába - egy napos kirándulást hirdettek Tihanyba levendulaszedéssel, illetve Balatonfüredre. Az iroda a szervezés idején, illetve az utazás alatt is nagyon korrekt volt, könnyen és jól lehetett velük kommunikálni e-mailben és telefonon egyaránt. Miután leleveleztünk és befizettünk mindent, tegnap reggel buszra pattantunk, és meg sem álltunk Tihanyig.
Tihanyba érve először a Tihanyi apátságot néztük meg. Ez egy bencés apátság, amelyet I. András királyunk alapított Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére.
Természetesen az érdeklődök megnézhetik a Tihanyi Apátság alapítólevelét is, amely az egyik legfontosabb magyar szórványemlék, hiszen a latin nyelvű szöveg közé magyar szavak ékelődnek.
Az Apátság után a csoport egy része megnézte a Levendulaházat, a mi kávé és édességfüggő társaságunk inkább egy hangulatos kávézóban, fagyizóban próbálta feltölteni a koffeinkészletét. Mivel mégiscsak Tihanyban voltunk, mindenképpen szerettem volna megkóstolni egy levendulás fagyit (mert a jó dolgok ugye a komfortzónánkon kívül kezdődnek), ezért nagy bátran beválasztottam egy áfonyás-levendulás jegességet. Nos, nem azt mondom, hogy rossz volt, de ha valaha megkóstolnám az Yves Rocher levendulás tusfürdőjét azt hiszem annak is ilyen íze lenne... :] Kijelenthetem tehát, hogy megkóstoltam, megköszöntem, de legközelebb magamtól nem választok ilyet, az biztos!
A szappan fagyi elnyalása után elindultunk a levendulamezőkre. Hihetetlenül izgatott voltam, a lelki szemeim előtt már láttam a véget nem érő levendulabokrokat, ahogyan lengedeznek a kellemes nyári szellőben, éreztem ismét a levendula illatát, és akkor kinyitottam a szememet.
Amerre néztem, tábla hirdette a "Szedd magad levendula!" programot, csak a főszereplő levendulát felejtették el meghívni a programra. Elszontyolódva szálltam le tehát a buszról, hogy se levendula se fotók, amikor a távolban felcsillant a remény. Kiderült ugyanis, hogy a szervezők elkerítettek egy részt ahol csak és kizárólag fényképezni lehetett, még a nem elkerített részen a maradék levendulát lehetett begyűjteni a számozott papírzacskókba. (2000 Ft/zacskó)
Újult erővel és BlendaMed mosollyal kezdtem tehát kattintgatni a többi elvetemült fényképésszel, óvatosan, nehogy valami kósza fekete-sárga zümmögő állat megcsípjen.
Miután mindenki kilevendulázta magát, átbuszoztunk Balatonfüredre. Mialatt csoport egy része városnéző kisvonatozásra indult, addig mi megnéztük a parton álló Bujtor István szobrot, majd bevetettük magunkat az egyik büfébe, és kezdetét vette a balatoni halpusztítás :]
 |
Fél hét körül, levendulától illatosan, az út porával a cipőnkön és a ruhánkon indultunk vissza Budapestre.
58-as Szelencelista pont "Eljutni három olyan magyar városba, ahol még nem jártam", Tihany pipa, már csak kettő van hátra.
Akit érdekelnek a további képek, azok << ide kattintva >> meg tudják nézni a többit is ;]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!