2015. június 30.

#40 Szelencekedvenc


Ha egy szóval kellene jellemeznem a júniusomat, azt mondanám: kaotikus. Volt itt minden, mi szemnek s szájnak ingere: hangos kacagások, szívettépő zokogások, fáradt kézlegyintések, nagy ölelések az Andrássyn és máshol, finom falatok, üdítő beszélgetések, maratoni telefonálások, feszült várakozások, gondos tervezgetések, nagy összeomlások, főnixes feltámadások. 

Idén is elindultam a Voltra (mint az elmúlt néhány évben annyiszor, de annyiszor...), és idén is nélkülem tombol majd az élet Sopronban (valaki majd mesélje el, milyen volt az Ignite koncert, mindent tudni akarok!). Bánkódom? Picit. Vigasztal viszont a két szabadnapom a hol Volt hol nem Volt miatt, így újult erővel vethetem bele magam a régi-új ötleteimbe. 

Ennyi csacsogás után rátérnék a júniusi Szelencekedvencekre. Mivel a hónapban kicsit sok időt töltöttem a munkahelyemen (egyik nap az itthoni kapu előtt húzogattam a belépőkártyámat, és fel voltam háborodva, hogy nem nyílt ki, szóval képzelhetjük a helyzetet...), ezért a havi kedvencek nagy többsége nem kézzel fogható kedvenc - inkább egy-egy ötletes fotósorozat, vagy gyorsan átfutható, szívet melengető sztori alkotja a havi kedvencek gerincét.


Ilvy Njiokiktijen ( barátoknak Nokedli Ilona) egy holland szabadúszó fotográfus. Cream Cake and Paper Chains c. fotósorozatában születésnapjukat ünneplő embereket fényképezett - hogyan, kivel, milyen módon ünnepelik az emberek születésnapjukat Hollandiában. Kellemes hangulatú, jól átgondolt és fotografált sorozat. 
Ezen a linken meg tudjátok nézni az egész sorozatot. Érdemes ;] 


Röviden és tömören: bírom a jó fej kölyköket, és ez a kislány a jó fej kölykök táborát erősíti. Aki lemaradt volna a sztoriról (amit a világ legnagyobb hírcsatornáján, a Facebookon kaptam el), egy amerikai kisvárosban a koszorúslány lett az esküvő sztárja. (Vajon miért...?) A hír szerint a menyasszony kislánya egész nap azt játszotta, hogy ő maga a menyasszony és amikor fotós le akart kapni a kötelező csókolja-meg-a-menyasszonyt-a-többiek-nézzenek-ide pillanatot, akkor a kislány nemes egyszerűséggel lekapta a gyűrűhordó kisfiút. 
Tegye fel a kezét, akinek a fejében megszólalt a "Tinédzser lámúr" c. örökzöld Szandi sláger... ;]


Az elmúlt időszak egyik nagy (újra) felfedezettje Simon Márton kortárs költő, de jelentek meg fordításai is (pl. Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában, ami zse-ni-á-lis, mondom zse-ni-á-lis!), és aktív slammer. 
A Polaroidokat könnyű olvasni félszavas, egy szavas mondatok, haikuk alkotják az alig 50 oldalas kötetet. Olvasni könnyű, befogadni, értelmezni, magunkénak érezni hosszadalmasabb folyamat,de minden pillanatot megér.
Remek Simon Márton interjú: https://www.youtube.com/watch?v=iRyk12-do44


Az e-bayen leltem rá erre a nyakláncra, és amint megláttam ezt az Hold sarlóján üldögélő esernyős Holdbéli csónakost, aki egy világítótornyot bámul, Gollamként megszólalt a fejemben hang: KELL. Én vagyok ez a nyaklánc, többet nem is beszélnék róla :]


Szintén e-bayes szerzemény ez a "Who cares I'm already late" karóra. Bár a nyakláncnál már elsütöttem, hogy "én vagyok", erre az órára is csak ennyit tudok mondani. Előző életemben biztosan én voltam a Fehér nyúl Alíz barátnőnk Csodaországából, ugyanis állandóan késésben vagyok. 


A következő Szelencekedvenchez nem tartozik kép, de biztosan állítom, hogy ez a legkedvencebbSzelencekedvenc: egy kedves barátnomnak BB-nek és a cuki feleségének megszületett az első közös gyermeke, Barnabás. 
Drága Barnabás, Isten hozott köztünk! Nőjj nagyra egészségben, boldogságban, hangos kacagásban! <3 











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Szelencenyitogató!

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!