Ha valaki megkérdezné tőlem, ki az az ember a magyar médiából, akit tisztelek és szeretek, gondolkodás nélkül Kepes Andrást mondanám. Már kölyökkoromban is szájtátva néztem a műsorait - a Desszertet, a Világfalut, az Oázist. Szeretem hallgatni, mert a csodálatos orgánuma mellett minden beszélgetéséből kitűnik az iskolázottsága. Próbáltam szépen megfogalmazni ezt a mondatot, de leegyszerűsítve a dolgot: Kepes András egy hihetetlenül okos és intelligens újságíró, és ha negyedannyira okos és tehetséges lennék mint ő, boldogságtáncot járnék a Deák téren.
Ezek után gondolom nem meglepő, hogy az egyik kedvenc könyvem nem más, mint Kepes András: Történetek c. riportkönyve.
A könyvben Kepes tizenhárom történetet mesél el: olvashatunk a Sziklás-hegységben élő Éhes Farkas nevű törzsfőnökről, Gabriel Garcia Márquezről aki a mágikus realizmus koronázatlan uralkodója, Billy Wilderről, a pandúrból lett rablóról, Leboyer doktor nevető újszülöttjeiről, és a huszonkét fős Lukács-családról is. (Utóbbi két történet a személyes kedvencem!)
Mégis, a legnagyobb kedvencem a könyvből kétségtelenül Kepes saját története, ahol a családjáról, feleségeiről, gyerekeiről, és életpályájáról mesél.
Nem szeretném túlcifrázni a dolgot, szeretem ezt a könyvet. Könnyed, olvasmányos, kellemesen üdítő stílusa miatt, ami annyira jellemző Kepes Andrásra. Tanít és ismeret, de nem a kioktató stílusban, inkább úgy, mint amikor egy szülő vagy nagyszülő az ölébe húzza a kisgyermeket "Na gyere, megmutatom!" felkiáltással.
Egy ideális médiavilágban sokkal több Kepes Andrásunk lenne - olyanok, akik alázattal, szeretettel állnak a munkájukhoz, és a riport készítése közben nem a dollárjelek ugrálnak a szeme előtt, mint Dagobert bácsinak.
Életem egyik nagy álma személyesen találkozni vele - ugyanis a 22. születésnapomra kapott könyve dedikálta ugyan, de nem a jelenlétemben. (Mai fejemmel inkább a dedikálásra mentem volna, mint a lengyel nyelvgyakorlatra, de ifjú voltam és bohó...)
Egy szó, mint száz: olvassatok Kepes Andrást, mert jó, és rengeteg lehet tőle tanulni. Alázatról, emberségről, humorról, szakmáról, életről.
"Rozi hatéves volt, amikor azt kérdezte: „Papa, mi az internet?” Olyan, mint egy hatalmas könyvtár, feleltem, bármire kíváncsi vagy, számítógépen lehívhatod a választ. Rozi elkerekítette a szemét, és szerelmesen nézett rám: „Papa, te vagy az én internetem!” Megtanulom használni a számítógépet!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!