Szelencegondolat
Elestem!
Csak egyszer fordult elő!
Játszottunk a gyerekkel!
Csak egyszer fordult elő!
Belerúgtam az asztalba!
Csak egyszer fordult elő!
Megcsúsztam a szőnyegen, és
nekiestem a szekrénysornak!
Csak egyszer fordult elő!
Áh, hogy ez? Ez semmiség!
Csak egyszer fordult elő!
Csak egy kis karcolás!
Csak egyszer fordult elő!
Fogalmam sincs, mitől lila a karom!
Csak egyszer fordult elő!
Mi? Hogy túl sok az alapozó? El kellett
fedni egy apró pattanást!
Csak egyszer fordult elő!
Mondtam már, hogy elestem!
Csak egyszer fordult elő!
Rossz helyen volt az asztal!
Csak egyszer fordult elő!
Nem is lila a kezem!
Csak egyszer fordult elő!
Mi? Áh, csak ráharaptam a számra!
Csak egyszer fordult elő!
Ugyan, dehogy ütött meg!
Csak egyszer fordult elő!
Az én hibám volt, felbosszantottam!
Csak egyszer fordult elő!
Azért tette, mert annyira szeret!
Csak egyszer fordult elő!
Megígérte, hogy többet nem tesz
ilyet!
Csak egyszer fordult elő!
Tényleg csak
egyszer fordult elő…?
Mindannyian
hallottuk már ezeket a mondatokat – ha szerencsések vagyunk, akkor csak
filmekben vagy sorozatokban, ha kevésbé, akkor a saját drámánkban. Mert láttuk
egy baráton, hogy valami megmagyarázhatatlan, valami megfoghatatlan nem jó;
mert láttuk, hogy az eddig mosolygós-csacsogós lány lehajtott fejjel szürke
színt öltve került mindenkit; mert láttuk a bicegést; mert láttunk karon
dagadt, haragos lilában játszó ujjlenyomatokat; mert láttuk mindent elfedő, de
semmit meg nem oldó alapozót az arcom a pápaszem hematóma körül.
November 25.
1991 óta világszerte a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja. Hosszú
évek óta ezen a napon indul a 16 akciónap elnevezésű rendezvénysorozat, amely
az emberi jogok világnapjáig (december 10.) tart. Az akciónapok célja, hogy a
rendezvénysorozattal felkeltsék az emberek és a politikusok figyelmét a nők
elleni erőszak megszüntetésének fontosságára, illetve együttérzésüket fejezzék
ki a bántalmazott nőkkel.
Ezen a ponton
sokunkban felmerülhet a kérdés: mégis, mit nevezünk nők elleni erőszaknak? A
nők elleni erőszak az ENSZ meghatározása szerint:
"A nők elleni erőszak bármely olyan, a
nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést
okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést,
valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen
az a közéletben vagy a magánszférában.
Beleértendő, de nem korlátozandó a testi,
szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el,
ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a
házasságon belüli nemi erőszakot [...]" (forrás: http://nane.hu/eroszak/index.html)
A fenti
meghatározás értelmében megkülönböztethetjük tehát a szóbeli, lelki, gazdasági,
testi, illetve szexuális erőszakot.
A center for
Woman’s Global Leadership minden évben más központi témát hirdet az akciónapok idejére,
a 2015-ös téma a „Hozzunk létre olyan
társadalmat, amely NEMet mond a nők elleni erőszakra”.
Fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről.
Az erőszakról, legyen az verbális, vagy lelki, gazdasági, vagy szexuális.
Beszélnünk kell arról, hogy a „csak
egyszer fordult elő” nem más, mint önáltatás – ugyanúgy, mint a vastag
alapozóréteg a lilás bőrön. Elfedheted,
de nem oldja meg.
Beszélnünk kell arról, hogy a nem,
az NEM. Nem talán, nem lehet, nem egy „kéretem magam, és később igen lesz”. A
nem, az NEM.
Beszélnünk kell arról, hogy nem
szégyen segítséget kérni. Mindig van egy családtag, egy ismerős, egy barát,
valaki, aki meghallgat, és segít.
Beszélnünk kell arról, hogy az ő
igene nem a tiéd.
Beszélnünk kell arról, hogy nem a
te hibád. Akkor sem a te hibád, ha ő, vagy néhány névtelen fotelhuszár azt
mondja. Nem a szoknyád vagy, nem egy darab hús vagy, nem a játékszere vagy. Nő
vagy. Ember vagy.
Beszélnünk kell arról, hogy neked nincs mit szégyellned.
Beszélnünk kell arról, hogy neked nincs mit szégyellned.
Beszélnünk kell arról, hogy merned kell lépni!
Beszélnünk kell arról, hogy elkeserítőek a statisztikáink - a magyar nők 28 százaléka lesz fizikai, vagy szexuális erőszak áldozata. Ez közel egymillió (!) nőt jelent.
Beszélnünk kell arról, hogy nagyon
nehéz erről beszélni – hogy lehet rákérdezni, vagy segítséget ajánlani
valakinek, akiről sejted, hogy bántalmazzák? Nem kell szuperhős jelmezbe bújni,
és megmenteni a világot. Néha elég, ha biztosítod a másikat arról, van két
füled, amivel meg tudod hallgatni.
Beszélnünk kell arról, hova fordulhatsz segítségért.
Beszélnünk kell arról, hova fordulhatsz segítségért.
Ha úgy gondolod,
a környezetedben valaki érintett lehet a témában, az alábbi telefonszámokon
kérhet segítséget: bántalmazott nőknek és gyerekeknek ingyenes segélyvonal
telefonszáma +36-80-505-101, a
Szexuális Erőszak Segélyvonal a +36-40-630-006-os kék számon hívható (helyi
tarifával) hívható.
Segítséget nyújthat még a http://nane.hu/ honlap, illetve a http://nokjoga.hu/ internetes oldal.
Segítséget nyújthat még a http://nane.hu/ honlap, illetve a http://nokjoga.hu/ internetes oldal.
Örülök, hogy erről olvashattam nálad, eddig nem tudtam erről sokat, szerencsére! :) De fontosnak tartom, mint az orvosi dolgokat, hogy igenis merjenek lépni az emberek, a nők és segítséget kérni.
VálaszTörlésA legrosszabb az egészben egyébként, hogy pont azok igyekeznek védeni a bántalmazót, akik akár lelki, akár testi sebeket okoz nekik és ez nagyon nem jó, nem kellene félelemben élniük! :(
Szia Nóra!
TörlésLépni nehéz - nem feltétlenül csak abban az esetben, ha bántalmazásról van szó. Nézz körül, sok ember beleragad egy rossz munkakörbe, egy rossz párkapcsolatba, egy rossz baráti kapcsolatra, és közben nyugtatja, és győzködi magát, hogy "De ez legalább van". Hihetetlen nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki ki merje egyáltalán mondani, hogy ez rossz, vagy felismerje azt, hogy rossz a helyzet. Aki felismeri, az már nyerő pozícióban van - szerintem.
Jó lenne, ha a bántalmazott nők több segítséget kapnának, és a törvények kicsit jobban védenék őket - ugyanúgy, ahogyan a bántalmazott gyerekeket.
Az a véleményem, hogy senki, de tényleg senki nem érdemli meg azt, hogy félelemben kelljen élnie.
Abszolút egyet kell értsek minden szavaddal! A mai modern világban szükség lenne egy korszerűbb gondolkodásmódra, hogy segítsék ezeket a nőket, megvédjék őket, hisz ő hiába lépne ki, ha a férfi esetleg nem akarja, távolból is rettegésben tartja.
TörlésDe tényleg nagy bátorság és be- és felismerés kell, hogy nem jó az adott, bántalmazó kapcsolat.
Nagyon hasznos cikknek tartom, még akkor is, ha én nem vagyok bántalmazott nő, sosem voltam, és remélem, sosem leszek. Sajnos azonban, ez a cikk pont azokhoz nem jut el, akiknek szólna. És sajnos, sokan nem mernek lépni, sokan nem merik feljelenteni a bántalmazó felet, mert rettegnek, hogy csak rosszabb lesz. Ez főleg akkor igaz, ha a családban gyerek is van. Hiszen a bántalmazó fenyegetheti az anyát azzal, hogy a gyereket is bántani fogja, esetleg elveszi tőle, hogy soha többé ne láthassa.
VálaszTörlésSzia Andro!
TörlésÖrülök, hogy hasznosnak találtad a bejegyzést, és megosztottad velem a véleményedet. Köszönöm!
Talán ez a bejegyzés valóban nem jut el azokhoz, akiknek szólna, viszont ha eljut egy olyan emberhez, aki felismeri, hogy a környezetében bántalmaznak valakit, már az is több, mint a semmi.
Sokan sajnos tényleg nem mernek lépni, hiszen a testi és lelki sebeik mellett még rengeteg mindennel meg kell birkózniuk - talpra kell állniuk egy olyan helyzetből, amit senkinek sem kívánok. Fel kell számolni az esetleges anyagi függést a másiktól, és el kell jutniuk arra a pontra, amikor már igaznak hiszik azt a mondatod, hogy "Nem az én hibám".
Kemény út, és senkinek nem kívánom azt, hogy ilyet, vagy ehhez hasonlót át kelljen élnie.