Szelencegondolat
– Szelencesiker születőben – Ágihanna vezetni tanul
A Szelencelistám
kilencedik pontja a jogosítvány megszerzését szorgalmazza, mivel már annyi, de
annyi embernek sikerült. Ha kíváncsiak vagytok, mi tartott eddig vissza a
jogosítványtól, és most éppen mi változott, mitől lett aktuális a listám
kilences pontja, akkor nyissátok ki a mai Szelencét.
Szeretek
autókázni, és biztonságban érzem magam az autóban utasként, üljek bárki
mellett. Talán életem során egyszer fordult elő, hogy pánikoltam – amikor 120
km/h-val zúztunk végig az Andrássy úton, szlalomozva az autók között télen, a
hóesésben. Nos, akkor egy pillanatra beparáztam – egészen pontosan a hazáig
vezető út pillanatára, de ne vesszünk el a részletekben.
Kölyökkorom óta
vágyom arra, hogy vezessek. Talán a szabadság, talán a kényelem miatt, de a
szükség is nagy szerepet játszott abban, hogy ismét jogosítványszerzésre adtam
a fejemet. Sokan most felhúzott szemöldökkel kérdezhetik, hogy mit is jelent az
ismét szó a mondatban… Nos. Néhány évvel ezelőtt már nekiugrottam a jogsi
macerának, de a KRESZ vizsgába egymás után kétszer is beletörött a bicskám.
Akkor, 19-20 éves fejjel ez elég nagy törés volt, tekintettel arra, hogy előtte
soha de soha egyetlenegy vizsgám sem buktam meg. Akkor csalódottságomban és
dühömben szögre akasztottam a tanfolyamot „4600 Forintot máshol is el tudok ám
költeni 15 perc alatt” szöveggel.
Eltelt jó néhány
év, és fordult a kocka – köszönhetően néhány igen furcsa éjszakai vagy hajnali
taxizásnak. Hosszan tudnék mesélni arról, milyen 140 km/h-val az ülésbe
passzírozódva utazni a Rákóczi-hídon; hogy mennyire kellemetlenül érzem magam
hajnalban amikor felteszik a kérdést, hogy van-e párom; a „maguktól”
kikapcsolódó órákról és a füvezési szokásukról kedélyesen csevegő sofőrökről inkább
beszélni sem szeretnék.
Ezek, és az
ezekhez hasonló élmények erősítették bennem a tudatot, hogy nincs apelláta, meg
kell szereznem a jogosítványt.
Egy szép szombat
délután lehuppantam az Internet elé, és végigböngésztem a budapesti
autósiskolák egy jó részét. Egy A/4-es négyzethálós papírra felírtam a
legfontosabb tudnivalókat: az adott iskola hol van helyileg (mennyire könnyen
tudom megközelíteni a munkahelyemről, vagy az otthonomból), mennyi ideig tart a
képzés (egy hét a KRESZ tanfolyam, és „gyorstalpaló” minden, vagy hagynak időt
arra, hogy megtanuljam azt, amit szeretnék?). Felírtam még az elméleti oktatás
díját, a gyakorlati oktatás ill. a pótórák díját, illetve a vizsga és egyéb
járulékos költségeket. Első körben kiestek azok az iskolák, ahol az ár ködösen
volt feltüntetve, például egy szó sem esett arról, mit is takar pontosan az „autósiskola
díja”, ellenben ára az volt.
Hosszas
jegyzetelés és számolgatás után két budapesti iskola maradt versenyben, jött
tehát a pro-kontra lista. (Említettem már, hogy imádom a listákat...?) Az A iskolában kezdtem évekkel ezelőtt a KRESZ-t, és
nem éreztem jól magam az elméleti oktatáson – a kérdéseimre nem mindig úgy feleltek, hogy az érthető legyen, sokkal inkább a „jó, válaszoltam,
tanuld meg, fogadd el, ennyi, menjünk tovább és kérlek ne tarts fel!” jellemezte
a válaszokat.
Az A iskola
mellett szólt, hogy rapid KRESZ tanfolyamot tartanak könnyen megközelíthető
helyeken (otthonról és a munkahelyemről is könnyen elértem volna, mert minimális
kitérővel jár), illetve a gyakorlati óráknak itt volt a legkedvezőbb a díja.
A B iskola ezzel
szemben az otthonomtól másfél perc sétára tartja négy héten keresztül heti két
alkalommal az elméleti oktatást, jóval kisebb létszámban, mint az A iskola, illetve a beiratkozásom idején elengedte az
elméleti oktatás költségének jó részét – a kedvezményeket pedig mindenki
szereti. Bár a B iskolánál magasabb a gyakorlati illetve a pótórák díja, így
mondhatni amit nyertem a réven elveszítem a vámon, mégis az iskola közelsége, a
családiasabb légkör, az ügyfélszolgálat teljeskörű és korrekt tájékoztatása
meggyőzött, hogy inkább őket válasszam. (Azt már csak zárójelben jegyezném meg,
hogy A iskolánál kötelező az elsősegély tanfolyamon, még B iskola erre nem
kötelezi a tanulóit. Mivel a néhány évvel ezelőtti KRESZ könyvben szerepel az elsősegély
tanfolyam anyaga, illetve több hasonló jellegű tanfolyamon is részt vettem az
elmúlt években, így elsősegélyből csak vizsgázni szeretnék elmenni.)
Plusz pontként
írtam fel a B iskolánál azt, hogy a honlapjukon szerepelnek az oktatók is, nem
csak azok a járművek, amelyeken gyakorolni lehet – nekem fontosak ezek az
apróságok is.
Érdekes
egyébként hogy A és B iskola között mindkét iskola esetében plusz 10 pótórával
számolva nagyjából azonos összeg szerepelt a várható költségek sorában.
Hosszas
osztás-szorzás és határidőnapló lapozgatás után végül az augusztus 2-án
startoló KRESZ tanfolyamot szemeltem ki magamnak, így most éppen a tanfolyamot gyűröm, és a párnám alá gyömöszölt
könyvvel várom a legjobbakat.
Nektek
van jogosítványotok? Van valamilyen vicces vagy kevésbé vicces sztoritok a
tanulási időszakból?
Szuper! Sok sikert!
VálaszTörlésNálam is megvalósítás alatt a jogsi. :) A kresz nem volt vészes, egy hónap, 7 alkalom, plusz befizettek minket egy tízórás online gyakorlóra, ahol sok kérdéssel össze lehet futni, így volt pár ismerős kérdés a vizsgán is. :) De persze volt idegesítő kérdés is, ahol a hajamat téptem az eredményeknél... :D
A vezetés nekem már nehezebb, van bennem valamiért egy indokolatlan para, pedig soha nem ütköztem. De már oldódom. :) Néha totál reménytelennek érzem, néha meg véletlenül élvezem. De majdcsak lesz belőle valami. :)
Köszönöm szépen!
TörlésA KRESZ oktató mondta, hogy itt is, mint az élet oly sok területén az ember néha nem érzi magát 100%-nak, mert nyűgös, ingerült, máshol jár, stb. Azért nulla előképzettséggel beülni a volán mögé és kormányozni egy több száz kilós járművet, hááát, elsőre nyilván parás.
Örülök neki, hogy oldódsz, nagyon sok sikert és örömöt kívánok! Majd meséld el, hogy sikerült a vizsga, minden páros testrészem csuriban érted ;]