2016. április 13.

Szelencegondolat – ezúttal Nádasi Krisz klaviatúrjából

Szelencegondolat – ezúttal Nádasi Krisz klaviatúrjából

Fogadjátok sok szeretettel Nádasi Krisz gondolatait a mai Szelencegondolatban.

Hogyan legyünk boldogok?

Egy barátnőmmel beszélgettem a minap, aki mesélte, milyen áldatlan állapotok uralkodnak a
munkahelyén. Az a baja, mondta, hogy szereti, amit csinál, csak a főnöke hülyeségei keserítik
meg az életét. A legjobb barátnője a minap fel is mondott, ami nehezebbé teszi a mindennapokat, de már csak hat év van nyugdíjig, nincs sok értelme váltani.
Én lelkesen bólogattam, mert Dunát lehet rekeszteni azokkal a honfitársainkkal, akik nem jönnek ki a főnökükkel. Nehéz helyzet ez: hiszen valahogy a felettesünk figurája már csak felelősségi szintjénél fogva is valahogy utálatot kelt bennünk. Ő megtehet olyasmit, amivel keresztbe tesz a beosztottjának, mégpedig teljesen jogszerűen, de a beosztottnak ez rosszul esik. Ilyen miatt kár váltani, mert igen ritkán fordul elő, hogy jól kijöjjünk a főnökünkkel. Ám hat év hosszú idő.
Megkérdeztem a barátnőmet:
­ Tulajdonképpen mi az életcélod?
Ő csak nézett rám szótlanul, aztán perceknek tűnő hallgatás után visszakérdezett.
­ Ezt hogy érted?
­ Úgy ­ mondtam ­, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Mi tesz téged boldoggá? Ha
nyugdíjasként tengeted majd az idődet, mivel akarsz foglalkozni? Mi az az eredmény, amire
büszkén visszanézel, hogy ezt elérted?
Barátnőm elgondolkodott, majd meglepődve közölte, hogy ezen sosem merengett. Megkérdezte, nekem van­e életcélom.
Nekem van.
Elmondtam, hogy az írásból és az írással kapcsolatos munkákból szeretnék megélni. Ezzel akarok foglalkozni egészen addig, amíg van erőm bármit is csinálni, mindezt úgy, hogy elegendő pénzt is kapjak érte. Azt szeretném, hogy mire nyugdíjas korba lépek, az írás olyan passzív jövedelmet teremtsen nekem, hogy megélhessek belőle, és ne az állami nyugdíjon múljon a boldogságom.
Barátnőm bólintott, majd belefogott. Hogy neki is van egy álma, és erre csak mostanában jött rá.
Órákon keresztül beszélgettünk.
És mindezt azért mesélem el itt, NEKED, mert kíváncsi vagyok, te gondolkoztál­e már rajta, mi az életcélod? Mi tesz téged boldoggá? Hogyan akarsz visszaemlékezni az életedre, ha elmúlik feletted az idő? Mi az, amire majd büszke akarsz lenni, hogy elérted? Szeretném tudni, hogy csak bakancslistád van, vagy létezik ezek mögött egy mindenen átívelő akarat, ami nyílegyenesen vezet ahhoz az egy dologhoz, ami a boldogságod kulcsa?

Nádasi Krisz
Kriszt az alábbi közösségi oldalakon éritek el:
HU webpage: http://krisznadasi.wix.com/krisznadasiwrites
My newest book in English:
 getbook.at/growup
Let's connect on Facebook: https://www.facebook.com/krisznadasiwrites

1 megjegyzés:

Kedves Szelencenyitogató!

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!