Szelencefélsiker - Szelencevászon - Acélmagnóliák

Szelencevászon – Szelencefélsiker

Acélmagnóliák

Nem tudom ti hogy vagytok vele, az én életemben vannak olyan könyvek vagy filmek, amiknek a címét már számtalanszor hallottam, de fogalmam sem volt arról, hogy miről is szólnak pontosan. Ékes példája ennek az Acélmagnóliák, aminek a címét hallottam ugyan, de a történetet, és szereplőgárdáját teljes homály fedte.

Egyik este, amikor az IMDB-t böngésztem olyan filmeket kutatva, amelyek 1989-ben készültek, ismét megláttam a címet, és azonnal tudtam, ezúttal mindenképpen meg kell tudnom miről is szól valójában.

Ha kíváncsiak vagytok, miről szól az Acélmagnóliák, és hogy tetszett a film, nyissátok ki a mai Szelencét!

Nyomokban mogyorót és spoilert tartalmaz!

Ólmos amerikai kisvárosban vagyunk, ahol az egyik házban mégis nagy a tüsténkedés, ugyanis Shelby férjhez megy. Anyja, M’Lynn próbál mindent a kezében tartani, terelgeti a felszolgálókat, próbálja megemberelni a két rakoncátlan fiát, utasítja a férjét hogy kergesse el a károgó madarakat, és próbálja Shelbyben is tartani a lelket.

A készülődés szerves részeként felkeresik a helyi szépségszalont, ahol esküvőtől függetlenül minden héten összegyűlnek, hogy a többiekkel –a tulajdonossal Truvyval, a gazdag öregasszonnyal Clairerel, és az antiszociális Ouiserrel megtárgyalják az élet nagy dolgait, legyen szó férfiakról, receptről, vagy éppen növénygondozásról. Ebbe a társaságba cseppen bele Annelle is, a szépségszalon új alamuszinyuszi dolgozója.

Bár mindegyik nőnek teljesen más az egyénisége, a családi háttere is, mégis összeköti őket valami, amit barátságnak éppen nem neveznék, inkább valamiféle véd és dacszövetség ez – mindig éppen annyira állnak a másik mellett, amennyire a másiknak erre szüksége van.

Miután Shelby férjhez megy (egy tipikus ’80-as évek beli hajkölteménnyel egy habcsók ruhában), a nők továbbra is a szépségszalonban találkoznak. 

Ez az a hely, ami „férfimentes övezet”, ami összeköti őket, és ami ott elhangzott, az ott is marad. Hol máshol, ha nem ezen a helyen tudnánk meg, hogy Shelby cukorbeteg, és az orvosa éppen az esküvője előtt közli vele, hogy túl kockázatos lenne számára a gyermekvállalás. Hatalmas törés ez egy nő életében, és itt is megmutatkozik, hogy egy nő két dologér hajlandó mindenre: hogy gyereke legyen, és hogy ne legyen gyereke. Shelby a nők első táborát erősíti, és egy nap boldogan újságolja, hogy várandós.

Az anyja tajtékzik – nem akarja elveszíteni egyetlen lányát, és ez a konfliktus innentől kezdve rányomja a bélyegét a kapcsolatukra. Szerencsére Shelybe egészséges kisfiúnak ad életet, és úgy néz ki Damoklész kardja sem lebeg már a fejük felett, amikor Shelby veséi felmondják a szolgálatot, transzplantációra szorul. Édesanyja felajánlja neki az egyik veséjét, egy darabig boldogan is élnek, ám a lány egyik nap rosszul lesz, kórházba szállítják, és kómába esik.

Hosszú hetek telnek el így, anyja nem mozdul az ágya mellől. Végül feladják a küzdelmet, Shelbyt lekapcsolják a lélegeztetőgépről, és ezzel M’Lynn legnagyobb félelme valósággá válik: elveszíti az egyetlen lányát.

Nos, ha az ember lánya könnyed filmet keres péntek vagy szombat estére, akkor nem ez a legmegfelelőbb választás, az biztos. Mégis van valami ebben a közel huszonhét éves filmben, amit nem lehet csak úgy a szőnyeg alá seperni. A mesés színészi alakítások mellett a történet is lenyűgöző: mi mindent képes megtenni egy édesanya a gyermekéért, és mennyire erősen és kitartóan kapaszkodik az utolsó szalmaszálba még akkor is, amikor körülötte már mindenki tisztában van azzal, hogy nincs remény.

Láttátok a filmet, vagy esetleg a színházi darabot? Hogy tetszett?