Váci Mihály: Eső
Esik az eső, - én helyettem
kérleli az utcakövet.Esik az eső, - én helyettemveri az ablaküveget.Mintha én sírnék, sírdogálnékily országos fájdalmasan,mintha én járnék be egy földrészt,panaszkodnék hatalmasan.
Mintha én járnék kinn az utcánaz esernyők fölött szipogva,én cirógatnám hazám földjét,szétfutva minden keréknyomban.
Mintha én bújnék kazalba,a boglyákba, nádereszekbe,mintha én ivódnék a mélybe,magok szívére kérezkedve.
Esik, mintha én indulnék eljárhatatlan utakra, sírni,esik - akárha én akarnékborongó felhővé kinyílni.
Esik - akárha én dobolnékaz ablakon, híreket hozva,akárha sírásomban áznapapírba vont sok égi rózsa.
Esik - akárha dudorásznékegy dalt, amit mindenki ismer.Esik, akárha én suttognám,mit kimondani senki nem mer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!