A házi ajakápoló története - avagy: imádok mindent, amit magamra tudok kenni!
A 101-1001 listám 47. pontja volt a "kipróbálni öt dolgot a Pinterest" táblámról. Nos, bemutatom az első áldozatot, a házi ajakkencét.
Néhány hete azon törtem a fejemet, hogy mi lehetne az az apró, jelképes ajándék, amivel meglepem odabent a kolléganőket. Végül egyik délután szinte elém ugrott a neten egy házi ajakápoló receptje, és mi lehetne jobb ajándék egy csapat állandóan ajakszárazsággal küzdő nőnek? (Helló légkondi, a bőrünk nem szeret.)
A kencébe csupa titkos hozzávaló került, amit aztán csúcsos kalapban egy üst mellett kevergettem lassú tűzön, miközben BékaBreki boldogan karattyolt a Mázli nevű fekete macska mellett.
Az elkészítése nagyon egyszerű volt: méhviaszt, kókuszolajat, olívaolajat és narancs illóolajat olvasztottam össze, majd egy 10-es fecskendővel (ilyen minden normális háztartásban van, igaz?) a tégelyekbe adagoltam.
A méhviaszt, a kókuszolajat, és az illóolajat az Árkád bioboltjában zsákmányoltam, az olívaolajat a konyhaszekrényben találtam, a tégelyeket kedves kínai nénikbácsik küldték az ebayről (meglepően hamar!), a fecskendőt a "Jajj Ágnes, már megint mit csinálsz" - anya assistance szolgáltatta.
Wohoo, ez nagyon szupi ^_^ És már azt is tudom, hogy a képek sajátok, mert istenien fényképezel ;) De komolyan! :)
VálaszTörlésÉs én, mint ajakápoló-függő, azt mondom, ez egy király ajándék :D :p
Nagyon várom a többi posztodat is :)
Ügyi vagy nagyon! :)
VálaszTörlés