2015. február 16.

#14


Nagyon kevés családi hagyományunk van, azonban abban mindenki biztos lehet, hogy családostul együtt vonulunk ki minden évben a decemberi Demjén koncertre. 
Minden egyes évben. Mások Diótörőt néznek és Reszkessetek betörőket az ünnepek alatt, nálunk pedig ha karácsony, akkor rántott ponty és Demjén koncert.
Szeretem ezt a szokást, szeretem, hogy együtt megyünk, és minden évben megnyugszom, amikor Peti iskolába megy

Tavaly decemberben sem volt ez másképpen, családilag örömködtünk az Arénában, és anyu is csak akkor akart letagadni, amikor észrevettem a dobok mögött egy ismerős arcot. 
Schvéger Zolit a MEX zenekarban hallottam először, ahol a kedvenc gitárosommal, Madarász Gáborral játszott együtt. Később dobolt még a Zorallban és a Junkiesban, aztán jött az ominózus lábtörés, és kikerült a látókörömből.
Nyilván nem kel mondanom, hogy amikor megláttam a színpadon eszeveszett tinilányos pattogásba kezdtem, hogy "Anyaaaaaaaaaaaa, tudod ki dobol? Anyaaaaaaaaaaaa, Schvéger Zoli dobol! Érted, ő DOBOL!" 

Sajnos nem érezte át annyira a helyzetet, mint én. 

A koncerten végig egy dolog járt a fejemben: szeretném, ha nekem is lenne majd ilyen hagyományom a gyerekeimmel. Valami olyan, amit egy évben csak egyszer csinálunk, és mindig egy adott napon. 

Együtt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Szelencenyitogató!

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!