2017. február 21.

Szelencevászon - magyar sorozatok S01E01 - Terápia



 


Az elmúlt egy évben rákaptam a magyar sorozatokra. Szeretem, hogy az anyanyelvemen beszélnek benne, a szituációk, az emberek, a helyszínek ismerősek, és külön plusz pont, hogy nem kell várnom a feliratra sem.
A Szelencevászon különkiadásában egy három részes sorozatban szeretnék nektek írni azokról a magyar sorozatokról, amelyek az utóbbi időben valami miatt felkeltették az érdeklődésemet, és nyugodt szívvel ajánlanám nektek is.


Első évadunk első részében egy izraeli sikerszéria magyarosított sorozatával, a Terápiával fogunk megismerkedni.
A Terápia egy pszichoterapeuta dr. Dargay András terápiás üléseit mutatja be, alkalmanként húsz-huszonöt percben. A résztvevők között mind társadalmi helyzetben, mind életkorban nagy a szórás. Az első évadban ott van a tinédzser tornászlány Zsófi, a szexi és állandóan szerelmes harmincas doktornő Laura, Máté a nagymenő negyvenes üzletember, és az egymással állandóan harcoló házaspár, Petra és Tamás. A heti ötödik ülés más szempontból különleges, ugyanis ilyenkor a terapeuta fordul terapeutához, hogy kollégája segítsen rendbe szedni az életét.
Az epizódokról elmondható, hogy mindegyik nagyon bensőséges, mivel minden rész beltéren, András rendelőjében (tehát egyetlen szobában) játszódik. A színészek mondhatni csak magukkal dolgozhatnak: egy-egy hangsúly, egy szemöldökfelvonás, egy visszanyelt szó sokkal erősebben jelenik meg egy jelenetben, mint más sorozatoknál. Időnként a nézőnek olyan érzete van, mintha a széke a terapeuta és a páciens között lenne elhelyezve félúton, ezzel biztosítva a remek rálátást a szereplőkre. El is érkeztünk a kedven részemhez, a szereplőkhöz. Az első évadból személyes kedvencem a nagyszájú, az edzőjével kavaró tinédzser tornászlány Zsófi; és a mindenkibe belezúgó doktornő Laura.
Minden konfliktus nyelvi szinten, párbeszédeken keresztül bontakozik ki, amelyek helyenként nagyon drámaiak. Erősek és valóságosak, életszerűek, és fájdalmasan őszinték. Imádom!

A sorozatot azonban mégsem ezért kezdtem el nézni, hanem Mácsai Pál miatt. Még a középiskolában az osztályfőnökünk mutatott egy videót, amin Mácsai Pál szavalt, engem pedig lenyűgözött a hangja, és ahogyan beszélt. Minden szót olyan tisztán érthetően mondott ki, hogy utána öt másodperccel sem tudtam megmondani miről szólt a videó, mert csak a hangjára és a tiszta beszédére tudtam koncentrálni. Nos, a sorozatban közel hasonló a helyzet – szerencsére az évek múlásával megtanultam több dologra koncentrálni, így a szépen artikulált szavak mellett már az értelme is eljut a tudatomig.
A Terápia nem egy darálós sorozat, nálam néha két rész között eltelik akár egy-két hét is. Fontos belátni, hogy a szereplők is hónapok, évek óta járnak az ülésekre, és a problémáikat nem lehet egy délután, vagy akár egy évad alatt megoldani – így a néző sem feltétlenül tudja befogadni egy délután alatt mind az öt ember problémáját.

Volt szerencsétek a Terápiához? Mi a véleményetek róla?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Szelencenyitogató!

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!