Az elmúlt egy évben rákaptam a magyar sorozatokra.
Szeretem, hogy az anyanyelvemen beszélnek benne, a szituációk, az emberek, a
helyszínek ismerősek, és külön plusz pont, hogy nem kell várnom a feliratra
sem.
A Szelencevászon különkiadásában egy három részes
sorozatban szeretnék nektek írni azokról a magyar sorozatokról, amelyek az
utóbbi időben valami miatt felkeltették az érdeklődésemet, és nyugodt szívvel
ajánlanám nektek is.
Első évadunk első részében egy izraeli sikerszéria
magyarosított sorozatával, a Terápiával fogunk megismerkedni.
A Terápia egy pszichoterapeuta dr. Dargay András terápiás
üléseit mutatja be, alkalmanként húsz-huszonöt percben. A résztvevők között
mind társadalmi helyzetben, mind életkorban nagy a szórás. Az első évadban ott
van a tinédzser tornászlány Zsófi, a szexi és állandóan szerelmes harmincas
doktornő Laura, Máté a nagymenő negyvenes üzletember, és az egymással állandóan
harcoló házaspár, Petra és Tamás. A heti ötödik ülés más szempontból
különleges, ugyanis ilyenkor a terapeuta fordul terapeutához, hogy kollégája
segítsen rendbe szedni az életét.
Az epizódokról elmondható, hogy mindegyik nagyon
bensőséges, mivel minden rész beltéren, András rendelőjében (tehát egyetlen
szobában) játszódik. A színészek mondhatni csak magukkal dolgozhatnak: egy-egy
hangsúly, egy szemöldökfelvonás, egy visszanyelt szó sokkal erősebben jelenik
meg egy jelenetben, mint más sorozatoknál. Időnként a nézőnek olyan érzete van,
mintha a széke a terapeuta és a páciens között lenne elhelyezve félúton, ezzel biztosítva
a remek rálátást a szereplőkre. El is
érkeztünk a kedven részemhez, a szereplőkhöz. Az első évadból személyes
kedvencem a nagyszájú, az edzőjével kavaró tinédzser tornászlány Zsófi; és a
mindenkibe belezúgó doktornő Laura.
Minden konfliktus nyelvi szinten, párbeszédeken keresztül
bontakozik ki, amelyek helyenként nagyon drámaiak. Erősek és valóságosak,
életszerűek, és fájdalmasan őszinték. Imádom!
A sorozatot azonban mégsem ezért kezdtem el nézni, hanem
Mácsai Pál miatt. Még a középiskolában az osztályfőnökünk mutatott egy videót,
amin Mácsai Pál szavalt, engem pedig lenyűgözött a hangja, és ahogyan beszélt.
Minden szót olyan tisztán érthetően mondott ki, hogy utána öt másodperccel sem
tudtam megmondani miről szólt a videó, mert csak a hangjára és a tiszta
beszédére tudtam koncentrálni. Nos, a sorozatban közel hasonló a helyzet –
szerencsére az évek múlásával megtanultam több dologra koncentrálni, így a
szépen artikulált szavak mellett már az értelme is eljut a tudatomig.
A Terápia nem egy darálós sorozat, nálam néha két rész
között eltelik akár egy-két hét is. Fontos belátni, hogy a szereplők is
hónapok, évek óta járnak az ülésekre, és a problémáikat nem lehet egy délután,
vagy akár egy évad alatt megoldani – így a néző sem feltétlenül tudja befogadni
egy délután alatt mind az öt ember problémáját.
Volt
szerencsétek a Terápiához? Mi a véleményetek róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!