#83 Szelencekedvenc

Szelencekedvenc

Nincsen különösebb kapcsolatom a novemberrel – nem utálom, nem is szeretem, teljesen semleges hónapja az évnek. Kicsit talán olyan, mint a kisgyerekek beszoktatása a bölcsödébe vagy az óvodába – átmenet valahonnan valahová. A színes falevelek nyákos szürkék lesznek, a hőmérséklet egyre hidegebb, és a téli kabátom zsebének állandó lakója lesz a zselés kézmelegítő párnácska. Az idei november elég csendesre sikeredett – a hangszálgyulladás és a gonosz boszorka három hétre elvitték a hangomat. Csendes, nyugalmas, mindent átgondolós időszak volt, filmekkel és könyvekkel, elhaló suttogással, egyezményes családi jelekkel, és az élet nagy kérdéseivel.

Mindezek ellenére akadt néhány kedvencem novemberben is. Ha érdekel titeket, miket szerettem némán, tartsatok velem!

Vannak tipikusan téli holmik, amiket bár évszaktól függetlenül hordhatnék, én mégis csak és kizárólag télen veszem elő. Ilyen tipikus téli holmi ez a Tapsi Hapsis táska, amit két vagy három évvel ezelőtt lőttem magamnak a Carpisaban – sokáig sertepertéltem körülötte, még végül egy leárazás alkalmával megragadta a kezemet, és a pénztárhoz ugrott velem. Az első időszakban nehezen szoktam hozzá ehhez a táskához, én ugyanis a hatalmas malaclopó táskákhoz vagyok szokva, ahonnan bármit, de bármit elő tudok rántani. Itt korlátozottabbak a lehetőségek, az előző táskáimhoz képest ez egy kicsinyke neszesszernek tűnik, mindezek ellenére én nagyon szeretem.

Néhány évvel ezelőtti "Mi van a táskámban?" fénykép

Megérkezett a hidegebb idő, és előkaptam a sötét rúzsokat – jöhet piros, bordó, borszín, bogyószín, bármi ami jól áll, és elég sötét. Két nagy kedvencem volt a hónapban, az egyik az Essence I feel pretty, ami egy nappal is teljesen viselhető piros szín, illetve egy lilásabb-bogyósabb Rimmel Sloane's plum nevű darabja. Mindkét rúzs Glamour napos szerzemény, a pirosat egy hajszállal jobban szeretem, mint a Rimmelt – a színe, és nem a minősége miatt.  

Már említettem egyszer a Szelencén, hogy október vége fele nagy szerelembe estem a Yamuna pigmentekkel. Hosszú ideig nézegettem őket a neten, de ismerjük mennyire csalóka lehet egy-egy színminta… Nagyon örültem, amikor a Jászain, a Lush helyén megnyílt a Yamuna üzlet, és végre rászabadulhattam élőben a pigmentekre. A helyzet az, hogy ezek a pigmentek csodásak: a színűk, a kezelhetőségük. Kapcsolatunk elején kicsit féltem tőlük. Paráztam, hogy potyogni fognak, vagy egyszerűen nem sikerül rájönnöm a használatuk minden csínjára-bínjára.

Szerencsére bebizonyosodott, hogy minden félelmem alaptalan: egy krémes szemhéjalapra tökéletesen tapadnak, nem potyognak, nedves ecsettel házasítva pedig a világ legkirályabb és legváltozatosabb színeiben pompáz tusvonalat lehet húzni.

Szeretnék majd a pigmentekről egy kicsit bővebben is írni, csilliómillió képpel, ezért a további áradozást megtartanám arra  bejegyzésre.

Édesanyám az elmúlt időben rákapott a selyemfestésre, és változatosabbnál változatosabb kendők kerülnek ki a keze közül. Festett már koi pontyokat, tündérlányokat, baglyokat, hópelyheket, Fatima kezét, és a személyes kedvencemet, a kék léghajós kendőt. Napokig vadászta a megfelelő mintát, és hosszú órákig dolgozott a léghajós kendőmön, amit azóta is töretlen lelkesedéssel imádok.

November utolsó napjaiban végre volt lehetőségem felavatni a mustársárga sálat, sapkát, és a kesztyűt is  - igen, a novemberi tervekben szereplő „venni egy mustársárga kesztyűt” pont mellé is pipa került.

Hosszú idő után ismét volt szerencsém találkozni Bernya, a kenguru megalkotójával és édesanyjával, Katával. A Csendesben egy giga méretű tejeskávé mellett fesztelenül csevegtünk közös szerelmünkről, az írásról. Időről időre jó megbeszélni –vagy inkább kibeszélni- magunkból azokat a dolgokat, amik írás közben felmerülnek bennünk. Minden Katás beszélgetés után olyan vidáman ugrálok a következő találkozómra/haza, mint Bernya a patakparton.

A DreamFactorys csapattal nagyjából három hete írjuk a napi hálalistánkat. Minden nap kíváncsian várom, hogy mi a „nap feladata”, és olyan megnyugtató leírni esténként tíz olyan dolgot, amiért hálásak vagyunk. Legyen itt egy pont, a mai listámról: hálás vagyok azért, hogy megismertem a csapatot.

Ezek voltak az én novemberi kedvenceim. Ti mit szeretettek a hónapban?