Szelencefélsiker - ellátogatni olyan külföldi városba, ahol még nem jártam - Hurrá, utazunk!

Szelencefélsiker – Hurrá, utazunk!

Már többször beszéltem arról, hogy a Szelence teljesen a családunk részévé vált – teljesen elfogadott és használt ige a „szelencézni”, és vannak helyzetek, tárgyak, érzések, gondolatok, amik „szelencések”. Édesanyám a blog, és az „ide el kell utaznunk” listát is igyekszik úgy alakítani, és aztán végigszörpölni az utazási irodák kínálatát, hogy Szelencefélsiker vagy Szelencesiker szülessen.

Amikor november elején édesanyám megpendítette, hogy december közepe táján kérjek szabadságot mert utazni fogunk, rögtön faggatni kezdtem, hogy hova is megyünk. Napokig rágtam a fülét, random pillanatokban tettem fel random kérdéseket az utazásról, de csak nem árulta el merre is visz minket az utazási iroda, minden alkalommal annyit mondott, hogy ebből bizony Szelencefélsiker lesz.

Végül december 6-án derült ki az úti cél, ezt az ajándékot hozta ugyanis a Mikulás bácsi a gondosan kipucolt csizmánkba.

Ha kíváncsi vagy merre jártunk, és hol született az utazós Szelencefélsiker, akkor nyisd ki a mai Szelencét!

A csizmánk egészen pontosan néhány összehajtott papírlapot rejtett, rajta az úti célunkkal – Salzburg és Linz karácsonyi vásárával. Ausztria valahogy, valamiért kívül esett a látóterünkön, éppen ezért is örültem annak, hogy családilag ellátogatunk az osztrák városokba.

Egy kellemesen hideg decemberi hajnalon buszra pattantunk, és szinte meg sem álltunk Steyr-ig. Steyr egy kis osztrák falu egy a XVIII. században épült kegytemplommal, és Pöttmesser betlehemmel, illetve egy nagyon édes karácsonyi postahivatallal – melynek különlegessége, hogy az itt feladott lapokra karácsonyi bélyegzőt nyomnak. A templom-betlehem-postahivatal után aki egy karácsonyfadísz múzeumba vezetett az utunk – a gyűjtő több ezer darab karácsonyfadíszt állít ki a múzeumban, ahol az 1900-as évek elejétől kezdve minden évtizedből láthatunk karácsonyfadíszeket. 

Steyr után ismét buszra szálltunk, hogy a szállásunk elfoglalása után felkészülhessünk a következő napi kalandokra.

Második nap egy kiadós reggeli után Oberndorfba buszoztunk, ahol a Stille Nacht (Csendes éj) kápolna felfedezése volt a program. Meglepő, de maga a kápolna nagyon nagyon picike, talán három-öt négyzetméter lehet, épphogy elfér három sor a „két hajós” kápolnában. Az épületet csodálatos színes rózsaablakok díszítik. Minden olyan bájos, és nyugodt, szinte áldott – amikor pedig a szintén arra járó turisták a saját nyelvükön énekelni kezdték a Csendes éjt, az valami fantasztikus volt!

Röpke másfél nap után elindultunk Salzburgba, ahol egy helyi idegenvezető körbekalauzolt minket a városban. Megnéztük Mozart szülőházát – aminek az aljában egy Spar van!-, a sírkertet, és a dómot is.

A két órás sétánk hol máshol érhetett volna véget, ha nem az adventi vásártól egy szempillantásra? A kinti adventi vásár nagyban hasonlít az itthoniakhoz, itt is lehet kapni mindent, ami nyomokban karácsonyt, nagyobb részben csillámot tartalmaz. Karácsonyfadíszek, sálak, sapkák, gyertyák és gyertyatartók várják és csalogatják a turistákat, kecsegtető „akciók” sarkallják őket vásárlásra.

Harmadik napunkkal egyben eljött a búcsú ideje is, gyors reggeli után Linz felé vettük az irányt. Kétségkívül a harmadok nap volt a leghidegebb, még én a szinte soha nem fázó is azon gondolkodtam mit húzhatnék még magamra, hogy oda ne fagyjak a városba.

Remek három napot töltöttünk Ausztriában, Salzburg nagyon szép város, Linz pedig hangulatos a sétálóutcát átszelő villamossal.

Voltatok már Salzburgban vagy Linzben? Nektek hogy tetszett?