Szelenceutazás –
Hurrá, nyaralunk!
A naptárunk lassan de biztosan azt mutatja, hogy
hamarosan kopogtat a nyár és a nyaralás az ajtónkon. Jöhetnek a hekkek és a rozéfröccsök a
Római parton, a végeláthatatlan szabadtéri bulik, a könnyű nyári balerinák és
szandálok, cukorkaszínű körmök, szabadtéri színházi előadások, hűsítő
limonádék, kósza flörtök, cinkos mosolyok, napsütés és „holvananapszemüvegem”, naptej
illat, a fagylaltgombócok egész hadserege, a strandolás, a tengerzúgás, a
kagylógyűjtés, az utazás, a nyaralás.
Ebben a
bejegyzésben az utazási 1x1-ről szeretnék veletek beszélgetni – arról, amit én
fontosnak, elintézendőnek, bepakolandónak, elengedhetetlennek tartok az
utazások alatt.
- Legyen fedél a fejünk felett!
Röviden és
tömören: hacsak nem tíz napos túlélőtúrára indulunk az őserdőbe egy macsétával
és egy túlélőkönyvvel felszerelkezve az adrenalindopping miatt, foglaljunk
előre szállást! A neten millió és egy oldal foglalkozik kedvező árú szállások
összegyűjtésével: pénztárcánknak megfelelően választhatjuk ki, hogy csillagos
szállodában, vagy egy szerényebb hostelben hajtjuk majd álomra a fejünket.
Én biztonsági
játékos vagyok: szeretem, ha az utazás alatt van fedél a fejem felett, a „majd
alszunk valahol” nálam nem opció. Szeretem előre látni a helyet, ahol aludni
fogok az utazás ideje alatt.
Szelence-tipp:
érdemes olyan szállást választani, ahol a reggeli benne van az árban, vagy akár
külön díjfizetés ellenében igényelhető. Tapasztalatunk szerint nagy szerencse,
amikor a reggelt nem vadászattal/bogyógyűjtögetéssel kell kezdenünk egy
ismeretlen városban, hanem helyben a szálláson tudunk reggelizni.
- Ne induljunk el biztosítás nélkül!
Soha.
Az utazók
hajlamosak egy kézlegyintéssel elhessegetni maguktól az utasbiztosítás
megkötésének kósza gondolatát is, mondván „úgysem történik semmi!”. Valóban,
ötven százalék esélyünk van arra, hogy a nyaralásunk során nem történik semmi –
azonban ötven százalék esélyünk van arra is, hogy történik valami. A
légitársaság elhagyja a poggyászunkat, vagy lába kél a csomagunkból néhány
dolognak. Megeshet, hogy a szintén a tengerben pancsoló tengerisün éppen a mi
lábunkat választja új lakhelynek, esetleg romlott ételt vagy italt fogyasztunk,
félrelépünk és a bokánk bánja a rossz lépést.
Érdemes tehát az
utazás előtt utasbiztosítást kötni – néhány kattintással akár neten-, vagy ha
utazási irodával utazunk, sok esetben az út befizetésénél felajánlják a
biztosításkötési lehetőséget is.
A biztosítás
mellett érdemes kiváltani még az Európai Egészségbiztosítási Kártyát is, ezt a
kormányablak, vagy az OEP állítja ki az igénylők részére, díjmentesen. Fontos
tudni, hogy a Kártya csak sürgősségi ellátásra vonatkozik. Bővebb információt
itt találtok róla: http://www.oep.hu/felso_menu/lakossagnak/ellatas_kulfoldon/az_europai_egeszsegbiztositasi_kartya
Szelence-tipp:
biztosításkötés előtt érdemes körülnézni a www.netrisk.hu
oldalon. Itt megadhatjuk mikor, hova, mivel, mennyi időre utazunk, az oldal
pedig néhány kattintás után kilistázza nekünk az ajánlatokat. Érdemes olyan
biztosítást kötni, amihez tartozik assistance szolgáltatás is, így egy
esetleges nehéz helyzetben nem egyedül kell segítséget keresnünk külföldön.
3. Csak azt
vigyük magunkkal, ami valóban szükséges
Mindenki magából
indul ki, és én pontosan tisztában vagyok azzal, hogy hajlamos vagyok a túlkapásra
és a túlpakolásra – bár az utóbbi időben javuló tendenciát mutatok. Legalábbis
remélem :]
Utazás előtt
általában átpakolom a pénztárcámat, és itthon hagyok minden olyan kártyát,
amire az utazás alatt biztosan nem lesz szükségem – mert valljuk be, viszonylag
kevés esély van arra, hogy a Yamuna törzsvásárlói kártyámat, vagy éppen a Libri
kártyámat egy külföldi úton használni fogom.
Hasonlóan vagyok
a sminkes szütyőmmel is: ha itthon nem használok egy terméket (mert nem épült
be a rutinomba, vagy csak ritkán használom), akkor biztos vagyok abban, hogy
nem a nyaralás alatt kezdek kísérletezni. Abban a néhány nyugodt napban
szeretem azokat a termékeket, amiket megszoktam, megszerettem, hozzám nőttek. A
helyhiány miatt néha „cselhez” folyamodom, és egy-egy terméket több dologra is
használok: szempillarebbenés nélkül használok rúzst pirosítónak, és fordítva
is. Szerencsére emiatt még senki nem kergetett az asztal körül.
Szelence-tipp:
ahova utazol, ott is élnek emberek – szóval nem kell pánikrohamot kapni, ha
otthon maradt a fogkefe, vagy a sebtapasz, hiszen a helyi drogériában ezek
könnyedén beszerezhetőek.
Ha súlykorláttal
utazol néhány napra, válassz mini kiszerelésű terméket (minden drogériában
kapható), esetleg vásárolj üres apró tégelyeket (én a Tigerben lőttem a
sajátomat, de a Müllerben a napokban láttam nagyon csajos rózsaszínt), amibe át
tudsz tölteni néhány adagnyi tusfürdőt, vagy sampont.
Amennyiben repülővel utazol, és van feladott poggyászod, az értékes holmikat (elektronikai eszközök, fényképezőgép, laptop, mobiltelefon, tablet, e-book és a többi kütyüt), illetve a készpénz a kézipoggyászba pakold, és ne a feladott csomagba! A reptéri pakolások nem arról híresek, hogy kesztyűs kézzel bánnának a csomagokkal... Jobb a békesség, értékes és elektronikai eszközök a készpénzzel és iratokkal együtt a kézipoggyászban csomagolandóak!
Amennyiben repülővel utazol, és van feladott poggyászod, az értékes holmikat (elektronikai eszközök, fényképezőgép, laptop, mobiltelefon, tablet, e-book és a többi kütyüt), illetve a készpénz a kézipoggyászba pakold, és ne a feladott csomagba! A reptéri pakolások nem arról híresek, hogy kesztyűs kézzel bánnának a csomagokkal... Jobb a békesség, értékes és elektronikai eszközök a készpénzzel és iratokkal együtt a kézipoggyászban csomagolandóak!
- Legyen pót!
Bár a második és
a harmadik pontom között észlelhető egy kis ellentmondás, én a pót-dolgok híve
vagyok. Pótzokni, pótfelső, pótakksi, pótmemóriakártya. A „pót” dolgokat
esetleg csomagolhatjuk külön egy neszeszerbe, én általában a gyógyszeres
szütyőbe süllyesztem ezeket a holmikat.
Nyilván nem
történik semmi, azonban ha mégis beüt a krach, áldhatjuk az eszünket, hogy
betettük azt a plusz kardigánt, hogy „majd jó lesz valamire”.
Szelence-tipp:
ha egy mód van rá, ne költekezzünk ki az utazás alatt, maradjon vésztartalék a
hazautazásra is. Ha késik a repülő, és jól jönne egy palack víz, többe kerül a
taxi, vagy megpillantjuk az otthagyhatatlan akármit, akkor ne ezen múljon…
- Tájékozódjunk az utazás előtt!
Amennyiben
utazási irodával utazunk, egy hajszállal könnyebb helyzetben vagyunk – az irodák
jó előre elküldik az utazás részletes programját, a fakultatív kirándulások
várható költségeit, illetve sok esetben ajánlanak félpanziós ellátást (ha az
éppen nincsen benne a részvételi díjban).
Ha nem utazási
irodával indulunk felfedezőútra, érdemes alaposan átböngészni a net eldugott
sarkait is. Ha Európán kívüli úticélt választunk érdemes csekkolni, hogy kell-e
vízum – amennyiben igen az hol, hogyan, milyen összegért igényelhető, milyen
nyomtatványok, igazolások szükségesek hozzá? Mennyi időbe telik, ameddig
megkapjuk az utazáshoz szükséges dokumentumokat?
Minden esetben
nézzük meg, hogy a pályaudvarról, állomásról, reptérről hogyan jutunk el a
szállásunkra? Tömegközlekedéssel megoldható, esetleg taxival? A kütyük
világában érdemes előre letölteni egy térképet az adott városról, esetleg még
az utazás előtt kinyomtatni minden szükséges dokumentumot, hogy papír alapon is
nálunk legyen.
Szelence-tipp:
legyenek jegyzeteink, esetleg időbeosztásunk. Egy nagyon kedves barátom az
utazásai előtt mérnöki precizitással tervezi meg a programját. A külföldön
töltött napokat más-más színnel jelöli, a látnivalókat földrajzi elhelyezkedés
szerint csoportosítja, majd google maps, az útikönyvek, és a jó ég tudja mi
segítségével így állítja össze a programot. Sosem hagy ki egyetlen látnivalót sem!
- Legyünk egy kicsit helyiek!
Gerlóczy Márton
írja az egyik könyvében, hogy egy országot és egy népet legjobban a kocsmában,
pontosabban a kocsmapultnál lehet megismerni. Nos, hogy ebben Gerlóczynak
mennyire van igaza, azt mindenki habitusától függően döntse el maga – én szerényen
csak annyit jegyeznék meg, legyünk egy kicsit helyiek. A sok-sok látnivaló
mellett szakítsunk időt a „hétköznapi” dolgokra is: adjunk magunknak néhány
percet egy, a turistáktól nyüzsgő fő „csapásvonaltól” távol, és nézzünk be egy
eldugottabb kávézóba, étterembe, vagy cukrászdába. Követhetjük a helyieket is,
hiszen ha valakik igazán tudják hol van a város legjobb kávéja, tortája,
menüje, vagy söre, akkor azok a helyiek.
Szelence-tipp:
én általában a pincérektől szerzem be a hasznos infókat, egyszerűen mindent
tudnak. Mindent.
Milyen terveitek vannak
nyárra? Utaztok esetleg valamerre?
Elő a tervekkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!