#19

Hajrá Vác! - avagy Ágnes kézilabda meccsre megy c. rovatunkat olvashatják

Petivel néhány évvel ezelőtt, az újságíró suliban ismerkedtünk meg. Engem a szüleim küldtek oda, miután nem vettek fel az egyetemre, ő pedig az egyetem mellett keresett valami elfoglaltságot. Én éppen utáltam mindent és mindenkit, Peti meg oltogatott mindent és mindenkit. Néha kicsit sok volt, de minden alkalommal mondott valami olyat, amiből sejteni lehetett, hogy ennek a fiúnak van mire büszkének lennie.

A mai napig mindketten meg tudjuk mondani, hogy hol kezdődött a barátságunk.

Peti váltig állítja, hogy a barátságunk ott kezdődött, amikor az info terem előtt álltunk, és én azt mondtam "Z. egy nagyképű barom!", mire ő megjegyezte, hogy "Én is nagyképű vagyok", mire én annyit feleltem, hogy "Neked legalább van mire!"

Én akkor lettem visszavonhatatlanul és megállíthatatlanul #TeamPeti, amikor az egyik szakmai órán kicsúszott a számon egy Kassák-sor "s fejünk fölött elrepül a nikkel szamovár". Erre Peti hátranézett, jól végigmért, majd bólogatva előre fordult. A teremben ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy miről beszélek.

Szóval, valahogy így kezdődött a mi kapcsolatunk ott Óbudán.

A 101-1001-es listám nélkül is régóta szerettem volna kimenni egy sportmérkőzésre, hogy megtudjam miért is olyan jó élőben szurkolni. Gondolom nem kell mondanom, hogy addig rágtam Peti fülét, ameddig el nem vitt egy kézimeccsére.

Előre le kell szögeznem, hogy a kézilabdáról csak alapvető dolgokat tudok: szép, magas férfiak dobnak kapura egy labdával. Mit mondjak, no? Nem vagyok egy sportember. Shame on me!

Február végén tehát Peti barátom felnyalábolt a Batthyány téren, és elrepített Vácra, ahol a mérkőzést játszották. Azt hiszem Peti már ismer annyira, hogy a meccs kezdete előtt kedvesen ámde határozottan rámutatott a hazai oldalra, hogyha nekik akarok szurkolni, akkor oda tegyem le a hatalmas seggemet cuki popsimat.

Helyet foglaltam tehát a hazai oldalon, és be kell vallanom, már a bemelegítést is szájtátva bámultam - a hastánchoz és jógához szokott lelkemnek minden nagyobb mozgás igazi varázslat-, a meccs alatt pedig úgy éreztem magam, mint Alíz Csodaországban. A mérkőzés alatt én voltam az a lány, aki már akkor tapsikolt, amikor HatosPetinél volt a labda, és minden alkalommal amikor fülig ért a szám, amikor Peti gólt szerzett - egészen pontosan hét alkalommal! 

Váci KSE - Budaörs-Tatabánya 42-21

Köszönöm Peti, hogy elvittél a meccsedre, remélem a jövőben megteszed ezt még néhányszor ;] 

Hajrá Vác! ;]

A képek forrását itt találjátok.