Szelenceutazás – Az olasz meló harmadik felvonása – Capri, te gyönyörű csoda!

Szelenceutazás – Az olasz meló harmadik felvonása – Capri, te gyönyörű csoda!

A Szelenceutazás – Az olasz meló első felvonásában a nápolyi kalandokról meséltem, még a következő epizódban Pompei és a Vezúv volt porondon. A mai epizódban az utolsó városlátogatásainkról mesélek nektek, Capriról, és Anacapriról. Ha kíváncsiak vagytok milyen benyomásokkal tértünk haza Capri szigetéről, mindenképpen nyissátok ki a mai Szelencét!

Capri alig 10 km²-es szigete a Nápolyi-öböl déli részén fekszik, közel a Sorrentói-félszigethez. A sziget két városból áll, Capri a sziget keleti része, még Anacapri a nyugati oldalt foglalja el.

Mivel a szállásuk a Sorrentói félszigeten volt, a kikötőtől csupán öt-hat perc kellemes sétára, így a reggeli után hajóra szálltunk, hogy elérjük Capri szigetét. (Zárójeles megjegyzés, de reggeli után tíz perccel felszállni egy imbolygó hajóra, ami nagy sebességgel szeli a habokat és pattog a hullámokon… Nos, az többünk gyomra szerint sem túl jó ötlet.) Kifejezetten szeretek hajózni, szeretem a vizet, szeretek hajókázás közben fényképezni, de ha előző nap azt hittem, hogy a Vezúvon küzdök az életemért, akkor azt a másnapi hajókázás szépen felülírta. A reggel legszebb pillanata volt, amikor megérkeztünk Capri szigetére, és végre nem imbolygott a talaj a lábam alatt :] Szikrázó napsütés, friss, sós tengerillat, ennél több akkor nem is kellett, éreztem, ahogyan a boldogsághormonok lassan megindulnak a véráramomban – egészen addig, ameddig meg nem tudtam, hogy öt perc múlva ismét szeljük a habokat egy hajós szigetkörön.

Azt mondják, aki Caprin jár, annak mindenképpen el kell látogatni a Grotta Azzurrahoz, azaz a Kék barlanghoz. Parányi kis csoda ez a tengeren – a víz alatt beszűrődő fény megvilágítja az egész barlangot, ami mélykékre, egészen pontosan Capri-kékre festi a vizet.

A tengeren maradva a másik látnivaló a Faraglioni, három tengerből kiálló szikla. Különlegességük, hogy a középső szikla (amely a Stella nevet viseli) közepén egy galéria húzódik meg, amely körülbelül hatvan méteres. A babona úgy tartja ez a szerelmesek sziklája – ha megcsókolod a szerelmedet, miközben áthaladtok a szikla gyomrában lévő galérián, akkor örökké fog tartani a lámúr.

A harmadik –és egyben egyik személyes kedvencem- tengeri látnivaló a Punta Carena-világítótorony. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy imádom a világítótornyokat, számomra a biztonságot jelképezik, a törődést, az odafigyelést. Bár a lábánál sötét van, a fénye hosszú kilométerekre is elér, ezzel jelezve a tengeren lévőknek, hogy hol van a part. A Punta Carena-világítótornyot 1862-ben építették, és 1867-től kezdve folyamatosan üzemel.

A hajókázás után az Augustus kertbe vezetett az utunk. Az Augustus kert egy kis, kör alakú díszkert,színpompás virágokkal, és egy zsebkendőnyi kilátóval. Éppen felgyűrtem volna a kardigánom ujját, hogy namostakkorjöhetnekamakróképek, amikor –na, ki találja ki?- igen, eleredt az eső. A kert szépségéből, a kilátásból, és az élményből semmit nem vett el az eső, de azt hiszem mindannyian örültünk volna, ha Caprit megússzuk eső nélkül.

A kert után sétálgattunk a szűk, kacskaringós utcákon. Egy ilyen „céltalan” barangolás során vetődtünk el Capri egyik magyar vonatkozású terére, ugyanis Capri egyik főtere a Martiri d’ Ungheria 1956 nevet viseli – úgy bizony, a teret az ’56-os magyar mártírokról nevezték el!

Capri a luxus egy parányi kis szigete a Tirrén tengeren. Kedvelt, exkluzív nyaralóhely, amerikai hírességek tucatjai járnak ide üdülni, többek között Julia Roberts is nagy kedvelője a szigetnek – amit 100%-ban meg tudok érteni. A sós, tengeri levegő, a vakítóan Capri kék tenger, a napsütés, a csengő-bongó olaszok dallamos beszéde, a turisták állandó zsivalya, a kattogó fényképezőgépek… Leírhatatlanul csodásan kék.

Capri-kék.

A következő rész tartalmából: Vigyázz a vásárfiámra!