Szelenceutazás – Szelencefia – KIKO-t minden sminkszerető lánynak!

Szelenceutazás – Szelencefia – KIKO-t minden sminkszerető lánynak!

Talán említettem már néhányszor, hogy igazi sminkrajongó lány vagyok. Szeretem ezeket a színes mütyüröket, a tégelyeket, a rúzsokat (oh, rúzsok!), a pirosítókat, a puha ecseteket, a jól összeállított palettákat,  a gigaszempillákat ígérő szempillaspirálokat. Édesanyám ezt röviden úgy szokta összefoglalni, hogy szeretek mindent, amit magamra tudok kenni.

Ha kíváncsiak vagytok az olasz Szelencefiára, ne habozzatok kinyitni a Szelencét.

Amikor fixáltuk a májusi olasz utunkat, a fejemben egy hangocska először csak halkan, aztán egyre hangosabban suttogta, hogy KIKO, KIKO, KIKO.

Azért, hogy ne az üzletben veszítsem el a józan eszemet, már jó előre összeírtam egy listát, melyek lesznek azok a termékek, amikre mindenképpen vetek egy pillantást. Gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy ezt a listát úgy itthon hagytam, mint a pinty. Lista nélkül vetettem be magam a nápolyi KIKO forgatagába.

A római KIKO-hoz hasonlóan erről az üzletről is elmondható, hogy nagyon tiszta, és rendezett. Számomra fontos, hogy a megvásárolni kívánt termékbe előttem senki ne másszon bele, és nagy szerencsémre ebben az üzletben erre figyelnek is. Minden termékből –legyen az szem vagy szájceruza, alapozó, púder, vagy bármi, ami náluk kapható-, van kitéve teszter. Érdekes módon itt a teszterek sem mocskosak vagy hányingerkeltőek, mint néhány itthoni üzletben. (Az, hogy ez üzleti, vagy emberi sajátosság, azt mindenki döntse el maga.)

Az eladók a látogatásomkor istennőnek voltak öltözve, és sminkelve is – fehér tóga, arany ékszerek és hajpánt, mindegyik meseszép és csinos lányon narancsos-korallos rúzs, és gigászi, tejútrendszert seprő szempillák. A szépségükhöz szerencsére kedvesség is társult, így bizonyos esetekben sokkal könnyebb volt a választás.

Amit lista nélkül is tudtam, hogy a tavaly Rómában ragadt krémes szemhéjfestéket bizony hazahozom tűzön-vízen-Vezúvon-vámon-gonosz banyákon keresztül is. Ez a kis csoda az egyik legérdekesebb színű termék, amit az utóbbi időben láttam. Kezdjük azzal, hogy egy matt, bőrszínű alapnak tűnik elsőre (amiért akkor is tudnék rajongani, ha „csak ennyi” lenne az egész). Szóval a 04-es árnyalat a profik leírása alapján egy meleg tónusú taupe szín – a taupe viszont nekem olyan uncsin hangzik, ezt a darabot pedig sokkal izgalmasabbnak érzem. Kellő és kitartó satírozással előbújik belőle egy rózsaszínes-lilás szín, ami rengeteg izgalmas színkombináció alapját biztosítja majd a jövőben.

A következő terméken nagyon sokat vacilláltam. Ifjú és bohó koromban a mono szemhéjpúderek megszállottja voltam, és nem értettem ki az, aki inkább egy palettát cipel magával két-három jól megválasztott egy-egy darab helyett. Nos, azóta eltelt jó néhány év, és ha megyek valahova, bizony nem a mono szemhéjpúdereket cipelem, hanem egy jól kombinálható palettát. Vannak azonban helyzetek, amikor otthagyhatatlannak érzek egy darabot, és valljuk be, egy KIKO mentes országból érkező lánynak egy KIKO pillanat ilyen. Szóval, a mono szemhéjpúderek között találtam rá erre a darabra a Color Sphere család 27-es árnyalatára, amely a Sparkling Cobalt Green nevet viseli. Nevéhez híven ez egy szikrázó, csillogó sötét, kobaltzöld, fekete alapban. Használható szárazon és nedvesen is, reményeim szerint a nedvesség még jobban előcsalogatja majd az apró csillámokat a púderből.

Még két szemceruzára vetettem szemet: az egyik egy sötétzöld enyhén csillámos szemceruza, aminek satírozó van a végén. Nem csacsognék róla sokat, a színe magáért beszél, az én zöldes-barna szememmel elég jó a „WOW!” faktora, reggeli aviharbakésésbenvagyokkellvalamiSOSsmink terén nagyon jól bevált. Még alap nélkül is lerobbanthatatlan, de a szemem néha képes érdekes dolgokat produkálni, így mindig egy biztos alapon kezdem maszatolni ezt a szemcerkát is.

A másik árnyalat már érdekesebb. Sosem gondoltam volna, hogy az én barna szememhez a kék jól állhat, ameddig rá nem találtam erre a KIKO ceruzára – na jó, elsőre úgy gondoltam mindegy mire, de nekem erre a kékre szükségem van, mert annyira csodálatos a színe, ha mást nem majd elhasználom alapnak valami teljesen más szín alá. Aztán hazahoztam, nézegettem gyanakvóan mint nagytesók a kistesókat a kórházban, kibontottam, kipróbáltam, és hellóka Ágika, te ezt eddig miért kerülted el, mint a sóskát a sulis menzán…? Mindenesetre a jövőben (a csodásmesés kozmetikusom tanácsára is) kicsit nagyobb figyelmet fordítok majd az igazán mélykék darabokra.

Az ötödik darabnak külön története van. A listámról emlékeztem rá, hogy a pirosítók közül felírtam néhányat, de két dolgot nem találtam aktuálisan – a listát, ami itthon maradt, illetve az üzletben a pirosítókat. Miután kifizettem az első négy terméket, olyan hiányérzetem volt, ezért visszasomfordáltam még egy körre, ahol leszólítottam egy római istennőt, hogy mégis merre laknak a pirosítók.

Az eladó ahelyett, hogy a pultot mutatta volna meg, megkérdezte milyen színűt szeretnék, és itt lehetett valami információtorzulás, mert az elképzelt piszkos lilás-mályvás darab helyett előkerült egy fényes pink, és egy khm, narancssárga – utóbbi ráadásul  a szemhéjpúderek közül. Két pacsmagolás az egyik orcámra, kettő a másik orcámra (nyilván az egyikre az egyik, másikra a másik szín került), és megkérdezte melyik tetszik jobban. Itt jön a csavar, ugyanis nehezemre esett kimondani, de a narancssárgás darab annyira hihetetlenül természetesen, és üdén állt, hogy az állam szinte átütötte a kemény kőpadlót.

A szemhéjpúder/pirosító teljesen matt (szeretem a matt pirosítókat), ha pedig egy kis izgalomra vágyom, akkor a Sleek egyik pirosítóját, a Rose goldot használom arra, hogy izgalmasabbá tegyem a pírt.

Mindent összevetve nem bántam meg, hogy visszarohantam a nem pirosító pirosítóért.

Volt már szerencsétek KIKO termékhez? Van kedvencetek?

Írjak esetleg valamelyik termékről részletesebben?