Szelencegondolat – Szelencesiker születőben – Ágihanna vezetni tanul

Szelencegondolat – Szelencesiker születőben – Ágihanna vezetni tanul

A Szelencelistám kilencedik pontja a jogosítvány megszerzését szorgalmazza, mivel már annyi, de annyi embernek sikerült. Ha kíváncsiak vagytok, mi tartott eddig vissza a jogosítványtól, és most éppen mi változott, mitől lett aktuális a listám kilences pontja, akkor nyissátok ki a mai Szelencét.

Szeretek autókázni, és biztonságban érzem magam az autóban utasként, üljek bárki mellett. Talán életem során egyszer fordult elő, hogy pánikoltam – amikor 120 km/h-val zúztunk végig az Andrássy úton, szlalomozva az autók között télen, a hóesésben. Nos, akkor egy pillanatra beparáztam – egészen pontosan a hazáig vezető út pillanatára, de ne vesszünk el a részletekben.

Kölyökkorom óta vágyom arra, hogy vezessek. Talán a szabadság, talán a kényelem miatt, de a szükség is nagy szerepet játszott abban, hogy ismét jogosítványszerzésre adtam a fejemet. Sokan most felhúzott szemöldökkel kérdezhetik, hogy mit is jelent az ismét szó a mondatban… Nos. Néhány évvel ezelőtt már nekiugrottam a jogsi macerának, de a KRESZ vizsgába egymás után kétszer is beletörött a bicskám. Akkor, 19-20 éves fejjel ez elég nagy törés volt, tekintettel arra, hogy előtte soha de soha egyetlenegy vizsgám sem buktam meg. Akkor csalódottságomban és dühömben szögre akasztottam a tanfolyamot „4600 Forintot máshol is el tudok ám költeni 15 perc alatt” szöveggel.

Eltelt jó néhány év, és fordult a kocka – köszönhetően néhány igen furcsa éjszakai vagy hajnali taxizásnak. Hosszan tudnék mesélni arról, milyen 140 km/h-val az ülésbe passzírozódva utazni a Rákóczi-hídon; hogy mennyire kellemetlenül érzem magam hajnalban amikor felteszik a kérdést, hogy van-e párom; a „maguktól” kikapcsolódó órákról és a füvezési szokásukról kedélyesen csevegő sofőrökről inkább beszélni sem szeretnék.

Ezek, és az ezekhez hasonló élmények erősítették bennem a tudatot, hogy nincs apelláta, meg kell szereznem a jogosítványt.

Egy szép szombat délután lehuppantam az Internet elé, és végigböngésztem a budapesti autósiskolák egy jó részét. Egy A/4-es négyzethálós papírra felírtam a legfontosabb tudnivalókat: az adott iskola hol van helyileg (mennyire könnyen tudom megközelíteni a munkahelyemről, vagy az otthonomból), mennyi ideig tart a képzés (egy hét a KRESZ tanfolyam, és „gyorstalpaló” minden, vagy hagynak időt arra, hogy megtanuljam azt, amit szeretnék?). Felírtam még az elméleti oktatás díját, a gyakorlati oktatás ill. a pótórák díját, illetve a vizsga és egyéb járulékos költségeket. Első körben kiestek azok az iskolák, ahol az ár ködösen volt feltüntetve, például egy szó sem esett arról, mit is takar pontosan az „autósiskola díja”, ellenben ára az volt.

Hosszas jegyzetelés és számolgatás után két budapesti iskola maradt versenyben, jött tehát a pro-kontra lista. (Említettem már, hogy imádom a listákat...?) Az A iskolában kezdtem évekkel ezelőtt a KRESZ-t, és nem éreztem jól magam az elméleti oktatáson – a kérdéseimre nem mindig úgy feleltek, hogy az érthető legyen, sokkal inkább a „jó, válaszoltam, tanuld meg, fogadd el, ennyi, menjünk tovább és kérlek ne tarts fel!” jellemezte a válaszokat.

Az A iskola mellett szólt, hogy rapid KRESZ tanfolyamot tartanak könnyen megközelíthető helyeken (otthonról és a munkahelyemről is könnyen elértem volna, mert minimális kitérővel jár), illetve a gyakorlati óráknak itt volt a legkedvezőbb a díja.

A B iskola ezzel szemben az otthonomtól másfél perc sétára tartja négy héten keresztül heti két alkalommal az elméleti oktatást, jóval kisebb létszámban, mint az A iskola,  illetve a beiratkozásom idején elengedte az elméleti oktatás költségének jó részét – a kedvezményeket pedig mindenki szereti. Bár a B iskolánál magasabb a gyakorlati illetve a pótórák díja, így mondhatni amit nyertem a réven elveszítem a vámon, mégis az iskola közelsége, a családiasabb légkör, az ügyfélszolgálat teljeskörű és korrekt tájékoztatása meggyőzött, hogy inkább őket válasszam. (Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy A iskolánál kötelező az elsősegély tanfolyamon, még B iskola erre nem kötelezi a tanulóit. Mivel a néhány évvel ezelőtti KRESZ könyvben szerepel az elsősegély tanfolyam anyaga, illetve több hasonló jellegű tanfolyamon is részt vettem az elmúlt években, így elsősegélyből csak vizsgázni szeretnék elmenni.)

Plusz pontként írtam fel a B iskolánál azt, hogy a honlapjukon szerepelnek az oktatók is, nem csak azok a járművek, amelyeken gyakorolni lehet – nekem fontosak ezek az apróságok is.

Érdekes egyébként hogy A és B iskola között mindkét iskola esetében plusz 10 pótórával számolva nagyjából azonos összeg szerepelt a várható költségek sorában.  

Hosszas osztás-szorzás és határidőnapló lapozgatás után végül az augusztus 2-án startoló KRESZ tanfolyamot szemeltem ki magamnak, így most éppen a tanfolyamot gyűröm, és a párnám alá gyömöszölt könyvvel várom a legjobbakat.

Nektek van jogosítványotok? Van valamilyen vicces vagy kevésbé vicces sztoritok a tanulási időszakból?