#30

Szeretem a babákat. Olyan semmivel össze nem keverhető babaillatuk van, bársonyos bőrük, mininudli ujjacskáik, a szemöldökük olyan, mintha ha egy aprócska százlábú vert volna tanyát a fejük felett, és parányi nyál-, és tejbuborékokat fújnak. 

Az elmúlt fél évben az egyik baráti társaságunkban három csemete született egy-egy-egy hónap eltéréssel. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindhármukat nagyon nagy szeretettel vártuk, és az édesanyákkal együtt izgultunk a várandósságuk alatt mindenen - kisfiú vagy kislány?; vajon milyen nevet szeretne magának?; mikor fog megszületni? 

Mindezek után nagy örömömre szolgált, hogy a három gyerkőc közül a két kislányt - Gyömbért és Kishusit- volt szerencsém, alkalmam, és lehetőségem fotózni. 

Először Kishusihoz volt szerencsém - az édesanyjával, Katával egészen különleges, már-már testvéri a kapcsolatunk. Kishusival, és Kata férjével a fotózáson találkoztam először, de úgy érzem négyünknek sikerült igazán egy hullámhosszra kerülnünk. Igazán megtisztelő volt, hogy egy kamerával beengedtek az esti rutinjukba, és fényképezhettem a fürdetés alatt is. 

Kata férjének, Istvánnak a keze, háttérben a mosolygó Kishusival

Kata keze, és Kishusi

Kishusi mosoly

Kishusinak egyébként nagyon tetszett Lenke, a Nikon, különösképpen a nyakpántra volt rákattanva, az volt a legizgalmasabb, hiszen bele lehetett kapaszkodni :]  

Kishusi

Kishusi

Következő alkalommal Katáéknál voltam (igen, a három édesanya közül kettőt Katának hívnak), ahol Gyömbért fényképeztem. 

Gyömbilány volt az első fecske a három újszülött közül, így neki van a legnagyobb haja, és már két foggal büszkélkedhet a nagylány. Katának voltak konkrét elképzelései a fotókkal kapcsolatban - szerette volna, ha  hangsúlyt a részletekre fektetjük, az apró lábacskákra, a hihetetlen hosszú szempillákra, és a fogatlan mosolyra. 

Veronika, aki Gyömbér 

Az a csöpp rózsaszínű szájacska, imádnivaló! 

Gyömbér igazi minilégtornász.

Hihetetlen kékszemű 

Itt szépen látszik mennyire hosszú szempillái vannak a kislánynak. Igazi szívtipró lesz ezekkel a hosszú pillákkal és a hihetetlen kék szemével. 

Nagyon finom volt a zsiráfhús! Nyamm!

A fotózás alatt mindketten nagyon nyugodtak voltak, úgy érzem sikerült teljesen rájuk hangolódni a fotózás alatt, bár az elején voltak fejkapkodások, hogy mégis hogyan, merre, miért, mettől, meddig. Körülbelül így: 

Mozog-most miért mozog?- Oké, várj élességet állítok -hol a keze?- Jajj de cuki, most alszik? - Mi? Akkor is mozog, amikor alszik? - Oh, azok a nudlik a lábujjai? - Megvan? - Nem, kimászott a képből! - Kishusi, nem szabad a lencséhez nyúlni! - Oh, tetszik neki a nyakbaakasztó - Milyen kis hurkás! - Várj,a ha innen nézed nem is látszik a tokája! - Tényleg ilyen puha? - Várj, majd sport módban fotózom! - Nem, így sem jó! - Mindjárt lefárad, akkor majd nem mozog annyira - Megmutatod? - Oh, olyan mint a pelenkacsomagoláson a retusált babák!

Köszönöm szépen Katának és Gyömbérnek, Katának és Kishusinak a közreműködést, az élményt, és azt, hogy hozzájárultak egy újabb Szelence siker megszületéséhez, továbbá szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden édesanyának, nagymamának boldog anyák napját kívánjak.

Isten éltessen titeket, nélkületek senkik lennénk!