#43 Római vakáció

Minden év januárjában zizegni kezd a család, hogy hova is menjünk nyaralni. Az esetek többségében a nagy nyári nyaralást a görög tengerpart jelenti. Apró kavicsok, vagy éppen puha lágy homok, sós tengerillat, forróság, napsütés, kishajók, turisták bárhol és mindenhol, sirályok, tzatziki és a menetrendszerinti „Engem egy görög cukrász vegyen feleségül!”; „Ne lépj bele a tengeri sünbe!”; „Vigyázz, ott egy medúza!”; és az elmaradhatatlan „Kend be az orrodat is naptejjel, mert meg fog égni és te leszel Télapó legifjabb legdagadtabb rénszarvasa!”.

Idén nem igazán sikerült kitalálni a nagy nyári nyaralást, abban azonban biztosak voltunk, hogy édesanyámék II. ötödik házassági évfordulóját valami különleges helyen szeretnénk ünnepelni.

Az ötletelés és a szervezés során több lehetőség is felmerült, végül hála édesanyám szervezésének és szívósságának Róma felé vettük az irányt - és Rómával újabb Szelencefélsiker született. 

Ágnes Rómában vigyorog c. képünk

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Kedvenc ínyencség - ahogy én készítem

A heti VKP téma ismét édesszájúra sikerült, azonban ezt egy ilyen Gombóc Arturina egyáltalán nem bánja :]

Említettem már, hogy a családunkban édesanyám a konyha ördöge, azonban az utóbbi néhány hétben nekem is sikerült bejutnom a konyhába, és csúcsos kalapban, seprűt és nyávogó fekete macskát félredobva boszorkánykodni. 

Alapvetően nagyon szívesen sütök és főzök, szeretek új recepteket kipróbálni, viszont gyűlölök magam után elpakolni - nagy szerencsém, hogy a mosogatást a gép megoldja helyettem. 

Ebben a bejegyzésben Nigella lisztmentes csokitortáját szeretném megosztani a kedves (édesszájú) olvasókkal. Nigella Lawsonról mindenki tudja, hogy mennyire édesszájú. Ő az a nő, aki az olvasztott csokoládés tésztakeverékbe belelök még egy csomag kakaóport, hogy aztán az ébenfekete tésztába még csokipasztillákat dobhasson. Szeretem a műsorait, bár Gordon Ramsay habitusa közelebb áll hozzám.

A receptet a Troll a konyhámban (mennyire vagány URL név!) találtam kb. egy évvel ezelőtt. Először kísérleti jelleggel, később inkább "kéne valami édesség, süssünk egy tortát" jelleggel készült. Lássunk neki! 

A csokoládés liezonunkat először is 25 dkg. étcsokoládéval kezdjük. Én általában Boci csokit szoktam használni, most sem történt ez másképpen. 

12,5 dkg. vajra lesz szükségünk a tésztához

Egy közepes méretű lábosba randizni küldjük a 25 dkg. étcsokoládét a 12,5 dkg vajjal, és azért, hogy a szerelmük igazán tüzes legyen, vízgőz felett szépen összeolvasztjuk őket. 

Mialatt a csokoládénk és a vajunk olvadozik, egy tálba felütünk két egész tojást, és hozzácsapunk négy tojássárgáját. Mindig az utolsó sárgája lesz öngyilkos, ugye?

Egy másik tálba tegyük bele a négy tojás fehérjét, készítsük magunk mellé a porcukrot is, később még szükségünk lesz rá, úgyhogy ne most szőjünk titkos álmokat egy tavaszi habcsókról.

A két egész tojáshoz és a négy tojássárgájához adjunk hozzá 7,5 dkg. porcukrot, és keverjük szépen habosra. Ha lehetőségünk van rá, énekeljünk közben, az elengedhetetlen a süteményünk sikerességéhez! ;]

Mint említettem, habosra keverjük barátunk, Robotgép Robi segítségével

Egy csipet sóval verjük fel a tojásfehérjét,közben folyamatosan adagoljunk hozzá a maradék (10 dkg.) porcukrot. 

A tojásbox közben azért figyeljünk arra, hogy a gőz felett fürdőző szerelmespárunk le ne égjen. Kár lenne azért a sok finom csokoládéért. Természetesen gyönyörködni az olvasztott csokoládéban szabad ;]

Miután a csokoládé és a  vaj szerelme beteljesedett, óvatosan, több kisebb lépésben öntsük hozzá a cukros-tojássárgájás keverékhez. Ha mókás kedvünkben vagyunk, az olvadt csokival megpróbálhatunk mintát rajzolni a cukros tojásba.

Robotgép Robi segítségével keverjük össze a csokis-tojásos-cukros masszát. Utána örömködjünk, hogy lenyalhatjuk a masszát a habverőről.

A csokis-cukros-tojásos masszához lassan, óvatosan adagoljuk hozzá a tojásfehérje habot. Nagyon fontos, hogy a felvert tojásfehérjét ne Hűbele Balázs módjára kezdjük el belekavarni a masszánkba, hanem apránként nagy, széles mozdulatokkal forgassuk bele, hogy ne törjön össze a hab. Így lesz igazán habos, és légiesen könnyed a tésztánk. 

Forgatás közben örömködjünk, hogy az étcsokoládé milyen szépen, márványosan elegyedik a tojásfehérjével. Imádom ezt a pillanatot!

Miután mindent összeforgattunk mindennel, körülbelül így fog kinézni a tésztánk. 

Ezután öntsük bele egy szilikonformába (ha nincs szilikonforma, akkor értelemszerűen kivajazott, kilisztezett formába), és előmelegített sütőben, kb. 180 °C-on 30-35 percig süssük. Időnként csekkoljuk le, nem szabad, hogy a tészta kiszáradjon. Az végzetes hiba lenne.

Opcionálisan szórhatunk a tésztába még egy kis étcsokoládét. A biztonság kedvéért, nehogy csokoládémentes legyen a tortánk.

Így néz ki a kis aranyos, miután kivettem a sütőből

Nem kell megijedni, ha sütés után egy kicsit összeesik, attól még nagyon finom :]

Miután megsült, frissen felvert vaníliás tejszínhabbal (és opcionálisan idénygyümölccsel) tálaljuk,és mosolyogva, irulva-pirulva zsebeljük be a dicséreteket. 

Végül, készítsünk magunknak egy csodálatos tejeskávét, és hátradőlve élvezzük a süteményt és a kávét. 

#30

Szeretem a babákat. Olyan semmivel össze nem keverhető babaillatuk van, bársonyos bőrük, mininudli ujjacskáik, a szemöldökük olyan, mintha ha egy aprócska százlábú vert volna tanyát a fejük felett, és parányi nyál-, és tejbuborékokat fújnak. 

Az elmúlt fél évben az egyik baráti társaságunkban három csemete született egy-egy-egy hónap eltéréssel. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindhármukat nagyon nagy szeretettel vártuk, és az édesanyákkal együtt izgultunk a várandósságuk alatt mindenen - kisfiú vagy kislány?; vajon milyen nevet szeretne magának?; mikor fog megszületni? 

Mindezek után nagy örömömre szolgált, hogy a három gyerkőc közül a két kislányt - Gyömbért és Kishusit- volt szerencsém, alkalmam, és lehetőségem fotózni. 

Először Kishusihoz volt szerencsém - az édesanyjával, Katával egészen különleges, már-már testvéri a kapcsolatunk. Kishusival, és Kata férjével a fotózáson találkoztam először, de úgy érzem négyünknek sikerült igazán egy hullámhosszra kerülnünk. Igazán megtisztelő volt, hogy egy kamerával beengedtek az esti rutinjukba, és fényképezhettem a fürdetés alatt is. 

Kata férjének, Istvánnak a keze, háttérben a mosolygó Kishusival

Kata keze, és Kishusi

Kishusi mosoly

Kishusinak egyébként nagyon tetszett Lenke, a Nikon, különösképpen a nyakpántra volt rákattanva, az volt a legizgalmasabb, hiszen bele lehetett kapaszkodni :]  

Kishusi

Kishusi

Következő alkalommal Katáéknál voltam (igen, a három édesanya közül kettőt Katának hívnak), ahol Gyömbért fényképeztem. 

Gyömbilány volt az első fecske a három újszülött közül, így neki van a legnagyobb haja, és már két foggal büszkélkedhet a nagylány. Katának voltak konkrét elképzelései a fotókkal kapcsolatban - szerette volna, ha  hangsúlyt a részletekre fektetjük, az apró lábacskákra, a hihetetlen hosszú szempillákra, és a fogatlan mosolyra. 

Veronika, aki Gyömbér 

Az a csöpp rózsaszínű szájacska, imádnivaló! 

Gyömbér igazi minilégtornász.

Hihetetlen kékszemű 

Itt szépen látszik mennyire hosszú szempillái vannak a kislánynak. Igazi szívtipró lesz ezekkel a hosszú pillákkal és a hihetetlen kék szemével. 

Nagyon finom volt a zsiráfhús! Nyamm!

A fotózás alatt mindketten nagyon nyugodtak voltak, úgy érzem sikerült teljesen rájuk hangolódni a fotózás alatt, bár az elején voltak fejkapkodások, hogy mégis hogyan, merre, miért, mettől, meddig. Körülbelül így: 

Mozog-most miért mozog?- Oké, várj élességet állítok -hol a keze?- Jajj de cuki, most alszik? - Mi? Akkor is mozog, amikor alszik? - Oh, azok a nudlik a lábujjai? - Megvan? - Nem, kimászott a képből! - Kishusi, nem szabad a lencséhez nyúlni! - Oh, tetszik neki a nyakbaakasztó - Milyen kis hurkás! - Várj,a ha innen nézed nem is látszik a tokája! - Tényleg ilyen puha? - Várj, majd sport módban fotózom! - Nem, így sem jó! - Mindjárt lefárad, akkor majd nem mozog annyira - Megmutatod? - Oh, olyan mint a pelenkacsomagoláson a retusált babák!

Köszönöm szépen Katának és Gyömbérnek, Katának és Kishusinak a közreműködést, az élményt, és azt, hogy hozzájárultak egy újabb Szelence siker megszületéséhez, továbbá szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden édesanyának, nagymamának boldog anyák napját kívánjak.

Isten éltessen titeket, nélkületek senkik lennénk!

#25

Újabb szelence siker

Oktondi pocokként néhány nappal ezelőtt már lelőttem az egyik új sikert, méghozzá a 73-as "makró előtét lencsét venni Lenkéhez" pontot.

Mióta Lenkével egy csapatot alkotunk, azóta agyalok azon, hogy szükségem lenne egy makró objektívre. Nincs mit tenni, szeretem az apró részleteket - egészen pontosan a "mocskos intim részleteket", ahogyan Bánkuti András fogalmazott egyszer velem kapcsolatban.

Igen ám, azonban akármennyire is szeretem ezeket az apró részleteket, egy makró objektív árától nem csak a bankkártyám, hanem a még meg nem született gyerekeim bankkártyája is öngyilkos lett volna, ezért kénytelen voltam valami más alternatívát keresni.

Sírás-rívás, lottószámok el nem találása.

Szerencsére e-bay eddig is a barátom volt, és ebben az esetben sem hagyott cserben: egy böngészős délutánon rátaláltam egy eladóra, aki előtétlencséket is árul. Öröm-boldogság első körben - kell ez nekem? tipródás a másodikban. Hetekig agyaltam az amúgy -az objektív árához képest!- filléres tételen, végül azonban egy fotós "felkérés" miatt úgy döntöttem megrendeltem. Mégis mit veszíthetek? Na ugye, hogy semmit!

A postához képest viszonylag hamar (~2 hét alatt) meg is érkezett a négy lencsém, egy fekete tokba szállásolva, bubis borítékba bélelve. Még aznap délután kezdetét vette a próbálgatás - és az orchideák terrorizálása. Két-három használat után elöljáróban annyit tudok mondani, hogy I-MÁ-DOM ezeket a lencséket, hihetetlen praktikus eszközök, és csodás velük játszani, kísérletezgetni.

Édesanyám szerint olyan vagyok, mint egy izgatott kisgyerek karácsony reggelén. Nos, nem áll távol az igazságtól. ;]

#24

Mélypont-Fénypont

MÉLYPONT: lakásfelújítás van a házban, voltak percek, amikor azt sem tudtam hirtelen megmondani, honnan jön a zaj. Fúr, farag, eldob, falat bont, és mondta az a néhány kalapács és fúró nem is az alsó szomszédnál dajdajozna, hanem a fejemben.

FÉNYPONT: voltam ma manikűr kűrön, ahol Kata csodálatos csini-Minnie körmöket varázsolt nekem. Imádom :] Nem merem azt állítani, hogy az utcán nem mentem neki véletlenül egy-egy embernek, miközben nézegettem az alkotást.

A másik szuper hír az, hogy megérkeztek a makró előtét lencsék Lenkéhez, a Nikonomhoz. Öröm, boldogság, vadkörtén vigyorgás, igen, hatost dobtam! A délután egy része azzal telt, hogy sorban próbálgattam a lencséket, és édesanyám orchideáit fotóztam hosszú órákon keresztül. Először a +1-es, majd a +2-es, utána a +4-es, végül a +10-es lencsével. 

Régen kezdtem fotózni, és bár időről időre hanyagolom Lenkét, amikor a kezembe veszem, kicsit szebb lesz a világ. Mintha megszűnne a világ - nem hallok, nem érdekel semmi a külvilágból azon kívül, amit éppen fényképezek. Így volt ez délután is, csak Lenke, néhány orchidea, az ablak, és én.