Minden év januárjában zizegni kezd a család, hogy hova is menjünk nyaralni. Az esetek többségében a nagy nyári nyaralást a görög tengerpart jelenti. Apró kavicsok, vagy éppen puha lágy homok, sós tengerillat, forróság, napsütés, kishajók, turisták bárhol és mindenhol, sirályok, tzatziki és a menetrendszerinti „Engem egy görög cukrász vegyen feleségül!”; „Ne lépj bele a tengeri sünbe!”; „Vigyázz, ott egy medúza!”; és az elmaradhatatlan „Kend be az orrodat is naptejjel, mert meg fog égni és te leszel Télapó legifjabb legdagadtabb rénszarvasa!”.
Idén nem igazán sikerült kitalálni a nagy nyári nyaralást, abban azonban biztosak voltunk, hogy édesanyámék II. ötödik házassági évfordulóját valami különleges helyen szeretnénk ünnepelni.
Az ötletelés és a szervezés során több lehetőség is felmerült, végül hála édesanyám szervezésének és szívósságának Róma felé vettük az irányt - és Rómával újabb Szelencefélsiker született.
Ágnes Rómában vigyorog c. képünk
