Az élet nagy kérdései: hány éves a kapitány? Hogy került a fűre lépni tilos! tábla a fű közepére? Miért van napszemüveg a Coca-Cola napocskán?
Meg lehet-e élni a blogolásból?
Nos, szerintem a bloggerek többsége szeretne megélni a blogolásból, de ez csak keveseknek sikerül.
Blogot írni nem egyszerű - kitalálni egy jól csengő URL-t, baszkurálódni a Photoshoppal a fejléc miatt, fényképezni, fényképeket szerkeszteni, rendszeresen valami minőségit alkotni, és akkor még csak a felszínt karcolgattuk. Jogos lehet tehát az elképzelés, hogyha van valami, ami ekkora idő és energia ráfordítással jár, nos, akkor talán "járhatna" érte valami.
Mi a helyzet a valóságban?
Ma Magyarországon talán egy olyan embert tudnék megemlíteni, aki megél a blogolásból - ő felépítette a maga kis "brandjét", rendszeresen posztol, az oldalát árulja reklámfelületként, nyilatkozik újságoknak, televízióknak, rádiós műsorokban faggatják valamiről és mindenről. Ő pedig megy, mosolyog, csacsog, pózol, nyilatkozik, fényképezik, ír, beszámol, ötletel. Megtalálta azt a szűk piaci rést, ahol be tudott bújni, és a hobbiból mára teljes állás lett.
Ő csak egy ember, a több százból, ezerből. Mi van velük? Ők megélnek vajon a blogjukból? Nos, nem hiszem. Persze, időről időre némely kozmetikai márka felfedezi magának a bloggereket, vannak blogger reggelik-ebédek-vacsorák, ilyen-olyan bemutató partik, és persze repi cuccok, amelyek utána elárasztják az internetet. Nincs ezzel baj - a baj ott kezdődik, hogyha az olvasó úgy érzi nem blogot olvas, hanem egy, a blogra feltöltött reklámanyagot a mosolygó "szomszéd lánnyal" a háttérben...
Amerikában - mint oly sok mindenben, ebben a témában is- teljesen más a helyzet. Ott egy-egy blogger mögé komplett brand épült, és a nevük mára nem csak egy "pontkom", hanem komoly bizony súlyos dollár ezreket érő szépen csengő márkanév.
Megélek-e én a blogolásból? Nem. Bár tegyük hozzá, a Szelencém még nagyon friss a "piacon", mondhatni kiscsoportos ovis a leányzó, de az enyém. Nem kapok pénzt, viszont érkeznek kedves kommentek (köszönöm!), érkeznek privát e-mailek (akkor is, ha nem verem nagy dobra), érkezik komment/levél arról, hogy Szia Ágihanna, bizony belefogtam én is a 101-es projektbe (Szia Anka!).
Ha anyagilag nem is élek meg belőle, lelkileg azért mégis. Nagyon is.
Azért ha számolom a régi blog.hu-s nyereményjátékokat, ahol egyszer Bookline-os szörnyet, egyszer meg egy 10e forintos vacsoralehetőséget nyertem, akkor hozott a blog a konyhára. ;)
VálaszTörlésAmúgy meg a sok tüneményes ismerős többet ér bármi pénznél, akiket megismerhettem a blog(om) által. :)