Szelencegondolat
Nem tudom, hogy
történt.
Nem tudom mi
történt.
Tegnap még
december elseje volt, aztán jött a Mikulás, felfedeztük Salzburg és Linz
városát, hirtelen 26 éves lettem, kiskarácsony nagykarácsony, de jó néhány
napig szabadságon vagyok, hopp, holnap munka, jé ma már Szilveszter van,
persze, persze, bejövök január elsején túlórázni.
Nos, valahogy
így, és ilyen stílusban reppent el a decemberem, szinte egy szempillantás
alatt. Mire felocsúdtam, már a nappaliban hallgattam a Himnuszt éjfélkor, és
próbáltam nyitva tartani a szememet arra a néhány percre. Mondanám, hogy
sikerült, de kit akarok áltatni…?
Mindezek
fényében gondolom nem túl meglepő, hogy azon sem gondolkodtam el, milyen volt a
2015-ös évem, és mit várok 2016-tól.
Nem szeretnék
évet értékelni, nem szeretnék fogadkozni, és nem készültem újabb listával sem. (van
ugye ez az elemi vonzódásom a listaíráshoz…)
Jól szeretném
érezni magam. Nevetni szeretnék és nevettetni, és nyaralni, mindent fotózni, és
kávét inni a napsütésben, meg rozé fröccsöt a Rómain, szeretnék jó könyveket
olvasni, kellemesen ejtőzni hideg téli estén egy kád forró vízben, nevetni ha
egy felvételen Csőrikés a hangom, bulizni és koncerten csápolni, rákacsintani
arra aki szimpatikus, elmenni egy Wellbox órára, eltáncolni mindent amit el
akarok táncolni, még több alkalommal pirosra rúzsozni a számat, és még
sorolhatnám napestig.
2016 jó év lesz,
mert ha nem, akkor is azzá teszem.
Boldog új évet
kívánok a drága Szelencenyitogatóimnak!
Köszönöm, hogy vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!