Szelencepolc - Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Szelencepolc

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

A fülszöveg és borító alapján választó lány vagyok, ritkán olvasok olyan könyvet, amit valaki ajánlott. Ennek részben az az oka, hogy nem szeretném összetörni a másikat azzal, ha esetleg nem tetszik a könyv, mert én is elkámpicsorodok, ha az általam ajánlott könyv nem nyeri el a másik tetszését. Tényleg? NEM tetszett? De hát ez a könyv hihetetlenül jó! A szereplők, a történet, és a csavar a végén! Mi, hogy sablonos volt? Olvastál te már jó könyvet egyáltalán!? És így tovább. Mindezek fényében kicsit félve fogtam bele Kata ajánlására Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek c. regényébe.

(Minimális spoilerveszély várható!)

Én bírom a drámát, a szenvedést, az olyan filmeket és könyveket amitől az ember lánya nem ragad bele abba a rózsaszínű vattacukor „minden oké és táncolunk a szivárvány alatt” maszlagba. Nem mondom, időről-időre jól esik elolvasni egy-egy ilyet, de magamtól mégis előbb választok valami drámával kecsegtető regényt, mint a jól megszokott szerelem-kis csavar-a végén úgyis együtt leszünk könyvet. Jojo Moyes regénye mondhatni kapóra is jött, a baráti ajánlás mellett a fülszöveg is sok jóval kecsegtetett.

Louisa Clark egy ólmos angliai kisváros lakója. Rajta kívülálló okok miatt még a mamahotelben lakik családjával – a beteg nagyapával, anyjával, apjával, nővérével, és annak öt éves kisfiával él együtt. Egy nap azonban becsap a villám, és Louisa hirtelen munkanélküli lesz. Mivel a családban ő az egyetlen kereső, elslattyog a munkanélküli hivatalba, ahol hosszas huzavona után egy gondozói munkát ajánlanak neki egy igen elit környéken.

Will Traynor harmincöt éves, ereje teljében lévő fiatal férfi – volt.  Ahogyan az lenni szokott egy szempillantás alatt veszített el mindent – a szuper állását, a katalógusszépségű barátnőjét, a fényűző életét, amikor egy motoros elütötte őt a forgalmas londoni utcán. Will mind a négy végtagja lebénul, kerekesszékbe kerül, és folyamatos ellátásra szorul. Bár a családja, és a gondozói mellette vannak a férfi mégis szomorú, magányos, és depressziós – amit mogorvasággal és nemtörődömséggel próbál palástolni.

Ebbe a depressziós fellegbe robban be a cserfes, optimista, fura ruhákat viselő Louisa, akit hidegzuhanyként ér Will hozzáállása az emberekhez, az élethez, a világhoz.  Megkockáztatom, az első hetven oldalon nem is igazán tudja hova tenni ezt a merőben új helyzetet. Hogyan közeledjen Willhez? Miről beszélgessen vele? Egyáltalán hogyan kell viselkedni egy olyan emberrel, akinek egyik végtagja sem mozog?

„Soha, soha nem fogom megbánni azokat a dolgokat amiket tettem. Mert ha az embernek egy ilyen székben kell rostokolnia, az emlékeiben élő helyeken kívül többnyire nem nagyon mehet máshová.”

A helyzetük, és a kapcsolatuk napról napra változik. Will kezdeti mogorvaságát Lou karakánsága oldja, az (eleinte) konfliktusos kapcsolatuk mesteri párbeszédekben bontakozik ki, majd szintén a nyelvi szinten oldódik meg.

Vannak azonban helyzetek, amelyeket még egy alaposan átgondolt és jól felépített érvrendszer sem tud megoldani – mint például Will elhatározását az élete méltóságteljes befejezésére. Louisa feladata a férfi ápolása mellett, hogy lebeszélje őt a tervről…

Csipkelődő, helyenként cinikus párbeszédek, a mogorvaságtól a cinkosságig terjedő összekacsintások – az alaptörténet mellett ezek a legerősebb ismérvei Jojo Moyes regényének. A karakterek szépen megformáltak: a jellemfejlődésüknek az egész regényt körbeölelő íve van. Louisa a nagyszájú fura ízlésű kislányból nagyszájú fura ízlésű nő lesz; még Will a mogorvaságát néha kedvességre cseréli.

„– Nem a rohadt répadarabok akasztanak ki. Hanem az, hogy az ételembe csempészi őket egy őrült nő, aki az evőeszközöket Miszter és Misszisz Villának nevezi. 
– Az csak vicc volt. Figyeljen, hadd vigyem ki a répát és… 
Will elfordult. 

– Nem kérem semmi mást. Csak készítsen nekem egy csésze teát. – Amikor kifelé mentem a szobából, még utánam kiáltott: – És ne próbáljon cukkinit csempészni bele!” 

A maga nemében páratlan, ám sírós könyv. Aki a boldogan éltek még meg nem haltak tündérmesét szereti, elégedetlen lesz a regénnyel. Aki az életet szereti, az szeretni fogja a Mielőtt megismertelek-et, mert ez az élet – konfliktusok, egymásra találás, a lehetőségekhez mért maximális boldogság, és elengedés.

„– Még egy kávét? – kérdezte a pincér, aki ismét megjelent mellettem. 
Rápislogtam. Fiatalabb volt, mint gondoltam, és hirtelen levetkőzte az enyhe gőgöt, ami odáig áradt belőle. Talán a párizsi pincéreket arra oktatják, hogy bánjanak kedvesen a kávézójukban zokogó nőkkel.”

Jó hír a rajongóknak, hogy a híre regényből film is készült, amelyet nyáron kezdenek majd vetíteni a hazai mozik.