Szelencesiker
– elmenni egy zenei fesztiválra
Kéztördelős,
szemlesütős vallomás következik: még sosem voltam zenei fesztiválon. Kimaradt a
Volt, az EFOTT, a Hegyalja, a Sziget, a minden, bár a miértet nem igazán tudom
megmondani. Talán a sátrazás tartott vissza, vagy az, hogy „sosem volt alkalmas”
az időpont. Idén azonban amikor megláttam a Rockmaraton fellépőit egy kedves
kis hangocska azt suttogta a fülembe, hogy ide bizony el kell menni!
Egy korábbi bejegyzésben
talán már említettem, hogy az Ignite zenekar nagyon nagyon nagyon nagy
kedvencem. Szeretem a dalaikat, hihetetlen élvezetes bulikat csapnak, remek a
közönség, a zenészek együtt élnek a zenével, a „magyarikai” Téglás Zoli pedig energiabomba.
Amikor tehát
megláttam a Rockmaraton fellépői között az Igniteot, rögtön tudtam, hogy ezt a
koncertet nem hagyhatom ki. Volt azonban egy apró kis bibi: a fesztivál és a
nyaralásunk között volt néhány nap átfedés, így addig, ameddig nem derült ki
pontosan melyik napon is lépnek fel a srácok, addig tövig rágtam a körmömet.
Nagy szerencsémre az utazásunk előtt két nappal játszottak, így abban a
pillanatban rákattintottam a jegyvásárlásra, és izgatottan vártam a koncertet.
Viszonylag
zavartalanul megérkeztem Dunaföldvárra, ahonnan Dunaújvárosba mentünk az este
legjobb társaságával. Rövid adminisztráció után bevetettük magunkat az este
forgatagába, és hamarosan már egy Bambival élveztük az estét és a koncerteket.
Az Ignite előtt még bőven volt időnk, így lecsekkoltuk előtte a Don Gatto
zenekart, akik meglepően jó tanácsokkal látták el a közönséget – pl. ne randizz
koncerten, ezt fel is vésem magamnak!-, majd kezdetét vette végre valahára
játszani kezdett az Ignite.
Ragozhatnám
hosszan, tömött sorokon keresztül, de már az elején lelőném a poént: zseniális
volt. Pont azt adta, és pont akkor, amire szükségem/szükségünk volt: egy jól és
tudatosan felépített koncertműsort, amit a hűvös idő ellenére 1000 fokon égett
a színpadon, Téglás Zoli pedig ennél is magasabb fordulatszámon pörgött. A buli
pont olyan volt, amit tőle megszoktunk: erős, igazi
gitárhúrtépő-gitárszólós-hajrázós-üvöltős-ne-öntsd-ki-a-sört koncertet nyomott
a zenekar. Volt itt bodysurf gumimatraccal, hellósziaÁgivagyok, úristenezakevencszámom,
együtt ugrálás és csápolás, minden ami ilyenkor lenni szokott.
A fesztiválérzés nekem nagyon bejött, nem is értem,
hogy hagyhattam ki eddig. Alapvetően nagyon jó volt olyan emberekkel együtt
bulizni, akiknek hasonló az érdeklődési köre, mint az enyém – akik nem azért
mennek egy fesztiválra, hogy plusz egy színes karszalag tekeregjen a
csuklójukon, hanem valóban bulizni akarnak. Szeretem ezt az ismeretlen
összetartást, hogyha elzúgok a koncert közepén felocsúdni sincs időm, mert
négyen rántanak fel (megtörtént eset alapján), és szeretem a nem is olyan „small
talk”-okat egy-egy pult előtt. (Szia Gergő, finom volt a pálinka!)
Biztosra veszem, hogy a jövőben majd jobban
odafigyelek a fesztiválokra és a fellépőkre, addig pedig számolom vissza a
napokat december 10-ig a következő magyarországi Ignite fellépésig.
Szelencesiker: 59 – elmenni egy zenei fesztiválra - SIKER
Voltatok már zenei fesztiválon? Nektek milyen
tapasztalataitok vannak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!