Szelencepolc || Jodi Picoult: Szívtől szívig

Jodi Picoult az egyik kedvenc kortárs amerikai szerzőm. Karácsonykor, amikor nálunk a könyv mondhatni kötelező ajándék, egy-egy Picoult könyvvel mindig bővül a könyvespolcom. Tavaly a Szívtől szívig lett a befutó, azonban az olvasás az idei nyaralásig váratott magára. Nincs is jobb, mint a tengerparton heverészve valami nehéz és szívszorító témáról olvasni, ugye?

A történet szerint June egy fiatal amerikai édesanya, akire egy tragédia után ismét rátalál a szerelem. A férfi, akibe szerelmes lesz a város hős rendőrtisztje, aki kitartó udvarlással ismét felnyitja a nő szívét, ásó, kapa, nagyharang, kisbaba. Minden tökéletes ahhoz az amerikai idillhez, amit a kevésbé szerencsés földlakók irigyelni szoktak, azonban a tragédia ismét megismétlődik: a segítségként felvett fiatal ács meggyilkolja a rendőr férjet, és a nő elsőszülött kislányát.

Az ácsot törvényesen is halálra ítélik, hosszú éveket tölt a börtönben és halálsoron. Az évek múlásával kiderül, hogy a másodszülött kislánynak szívtranszplantációra van szüksége, a halálra ítélt ács pedig fel akarja ajánlani a szívét a kislánynak. Egy fiatal pap, és egy fiatal body positive ügyvédnő harcol az amerikai jogrendszerrel azért, hogy az ács ezt törvényesen is megtehesse. Felajánlása nemcsak erkölcsi –elfogadhatja-e az édesanya annak a férfinek a szívét, aki megölte az elsőszülött kislányát és a második férjét-, hanem jogi kérdéseket is felvet – eldöntheti-e egy halálraítélt, kérelmezheti-e azt, hogy halálos injekció helyett akasztással végezzék ki?

A regény az erkölcsi és jogi kérdéseken kívül rálép a vallás igen ingoványos talajára is, ugyanis az ácsot a csodatételei miatt az újjászületett Jézusként emlegetik, emberek egy nagy csoportja tiltakozik a kivégzése ellen. Mindeközben a fiatal pap megkérdőjelezi saját magát, a vallását, és az életét; az édesanya az érzelmeivel küzd; a fiatal ügyvédnő pedig előbb az elismerésért, majd a szabadságjogokért harcol.

Nem volt egyszerű ezt a könyvet olvasni, a történetet ugyanis nagyon erősen átszövi a vallás, helyenként szinte zavarosan sok a vallási utalás, vagy vallástörténeti elbeszélés – ez tőlem nagyon nagyon távol áll. A vallási vonal mellett a könyv olvasása közben végig ott motoszkált bennem, hogy ez a történet valahonnan ismerős, helyenként a Halálsoron c. King könyv, illetve film gondolatai, vagy cselekményrészletei köszöntek vissza. Mindezek mellett volt bennem egy olyan érzés, hogy a szereplőket a fiatal ácson kívül más nem köti össze, egyszerűen nem egy irányba haladnak, hiányzik belőlük az az egy közös cél, ami eddig minden Picoult könyvben megvolt.

Összességében pozitív véleményem van a könyvről, de újraolvasni biztosan nem fogom, illetve nem is ez lesz az a Picoult könyv, amit ajánlani fogok az olvasóimnak, ismerőseimnek, barátaimnak.

Volt már szerencsétek Jodi Picoult könyveihez? Melyik a kedvencetek? 

Szelencegondolat || A #gondosblogger és #gondosvlogger projekt

Blogolni nem könnyű. Ha elkötelezed magad a blog, a projekt mellett, sok nehézségbe fogsz ütközni. Tudom, több blogger egymástól függetlenül időről-időről leírja, lefényképezi, vagy éppen videóban mondja el, milyen nehézségei vannak a fancynek tűnő #bloggerlife-nak.  

Éppen ezért szeretnék most egy kicsit másról beszélgetni veletek. Régóta olvasom Marcsit a Habos Kakaó bloggerét, aki az egyik bejegyzésével felkapcsolta a villanykörtét a buksim felett. A magyar blogszférában nagy a verseny – verseny az olvasókért, az egyedi tartalomért, a figyelemért. Sajnos sok érdekes, elgondolkodtató bejegyzés nem jut el annyi olvasóhoz, mint amennyit megérdemelne – ennek részben a Facebook algoritmus az oka, illetve talán az, hogy túlságosan szűkmarkúan bánunk a dicséretekkel, lájkokkal, kommentekkel, a megosztásokról már nem is beszélve. Éppen ezért vettem fel a kapcsolatot Marcsival, és néhány levélváltás után megszületett a #gondosblogger és #gondosvlogger projekt. A #gondosblogger  és #gondosvlogger projektben szeretnénk felhívni az olvasóink figyelmét azokra a blogbejegyzésekre és/vagy videókra, amelyeket valamilyen szempontból érdekesnek, izgalmasnak, formabontónak, hasznosnak találunk, hogy a bejegyzés minél több emberhez juthasson el.

Ha olvasó vagy, ha blogger vagy, és szeretnél csatlakozni a kezdeményezésünkhöz, használd bátran a #gondosblogger, #gondosvlogger és a #sharingiscaring hashtageket, mert törődni, gondoskodni, és mások munkáját elismerni jó érzéssel tölt el.

Marcsi blogját itt találjátok: https://haboskakaoblog.wordpress.com/

Az Instagram oldaláért katt ide: https://www.instagram.com/haboskakaoblog/

A Facebook lájkot itt lehet kattintani: https://www.facebook.com/haboskakaoblog/

Szelencekence || Az utazóbarát fogápolás Lush Limelight fogtabletta

Egy-egy utazás során igyekszem mindig helytakarékosan pakolni, pláne akkor, ha limitált a hely a bőröndben. Különösen akkor nehéz jól összepakolni a Szelencekence pakkot, ha csak néhány napra utazunk, és feleslegesnek érezzük, hogy egy teli tubus fogkrémet, vagy tusfürdőt cipeljünk magunkkal. A tusfürdőkre, testápolókra, arctisztítókra és krémekre már találtam megoldást az aprós tégelyek személyében, de a szájápolási termékek mindig kilógtak a sorból. Ekkor, egy Lushos barangolásom során kínált alternatívát a Lush a problémámra a fogtabletták személyében.

Mi is az a fogtabletta?

A fogtabletta nem más, mint egy szilárd fogkrém, amibe a Lush feltalálói csupa-csupa remek dolgot rejtettek. A vásárlásom után a Limelight fogtablettával távoztam az üzletből, amiről a honlapon a következőt írják:

„Színház az egész világ! Bármelyik pillanatban elkezdődhet életed egy fontos jelenete, amelyben nagyot kell alakítanod. Készülj rá pezsdítő lime-mal és citrommal. A porított baobab-gyümölcsöt tartalmazó keverék pezsdítő élményt nyújt, és serbetre emlékeztető ízzel árasztja el a nyelved.”

Hogyan használjuk

A dobozból (tiszta és száraz kézzel!) halásszunk ki egy fogtablettát, dobjuk a szánkba, rágjuk meg de ne nyeljük le, majd a megszokott módon a fogkefénkkel tisztítsuk meg a fogunkat. A fogtabletta a rágás után a nyálunkkal érintkezve pezsegni a kezd, a mosás során pedig habot képez.

Az élmény

Az fogtablettás fogmosás teljesen más élmény, mintha a megszokott pasztákkal mosnánk fogat. Először is irtó nehéz úgy szétrágni egy tablettát, hogy mindenhova jusson még apró darabkáiban a tablettából, és az édeskés íz miatt az agyam hajlamon volt az hinni, hogy cukorkát rágok – igen, fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy ne nyeljem le. A használata ettől függetlenül nagyon könnyű, a fogkefével könnyű eljuttatni a fogtablettát minden aprócska helyre, tehát ugyanolyan jól használható, mint egy fogkrém.

Vesszük, vagy hagyjuk?

Utazáshoz az egyik legpraktikusabb dolognak tartom a fogtablettát, hiszen egy apró műanyagban érkezik (ezt később visszavihetjük az üzletbe!), de akár egy nylonba is kiszedhetjük a kívánt mennyiséget egy utazásra. Külön pluszpont a szilárd mivolta, hiszen így a repülőn nem számít bele a folyadékhatárba – ez a csak kézipoggyásszal utazóknak hatalmas előnyt jelent ám! A fogtabletta használata abszolút pozitív élményeket hagyott bennem, jól tisztított, a fogaimat tisztának éreztem, a lehelet is frissült tőle, illetve egy minimális fehérítő hatást is megfigyeltem. 
Amint elfogy a Limelight, mindenképpen kipróbálom majd az egyik testvérkéjét, a fekete színben pompázó Boom!-ot, amit kifejezetten a fehérítő hatása miatt ajánlanak.

Próbáltátok már a fogtablettákat, vagy elkötelezett fogkrém pártiak vagytok?

Szelencegondolat || Hello!

Egyszer egy kedves ismerősöm azt mondta nekem, ha hosszú ideig nem beszélsz senkivel, de mégis felvennéd vele a kapcsolatot, akkor kezdd egy hello-val. A többi majd jön utána. Szóval, hello!

Hello!

Hosszú –végtelenül hosszú- hónapok óta nem jártam erre, és a Szelencét vastag porréteg fedi. Bár az év utolsó napján nem szabad seperni (hiszen kiseperjük a szerencsét!), én mégis szeretném újra megtalálni a Szelencét a porréteg alatt.

Az előző rész tartalmából

Valahol ott hagytam abba, hogy Málta nagyon szuper volt, az Akvárium is nagyon szuper volt, és a sikeres KRESZ vizsga után belevágtam a vezetésbe. (Elnézést, hogy nem szóltam előre, de biztosítok mindenkit, a gyakorlati óráim során senkinek nem esett bántódása.) A gyakorlati vezetés órákról egy külön bejegyzésben fogok majd mesélni, 2018-ban J Ahogyan várható a bejegyzés a kalandos FEZEN fesztiválunk egyetlen napjáról; egy-két koncertről; néhány könyvről (hello 2018-as könyves lista!); a határidőnaplófiaskóról; Barcelonáról; és még millió, millió minden másról.

Az írás nélkül töltött hónapok során rájöttem, hogy a 101-1001 listával túlságosan egy Szelencébe zártam ezt a blogot. Szerettem a listát, azonban minél többször olvastam el, annál több olyan pontot találtam rajta, ami már érvényét vesztette, vagy egyszerűen már nem éreztem szükségét annak, hogy kipipáljam az adott pontot. Úgy gondolom, itt az ideje aktualizálni a listámat – néhány régi pontot elhagyni, néhány újat felírni. Addig is, ameddig az új lista megszületik, nézzük meg, mi van a régi Szelencében!

Hello! Üdv újra a Szelencén!

Szelenceutazás || Málta Nemzeti Akvárium

Szeretem a vizet. Legyen az ivóvíz, tengervíz, édesvíz, ásványvíz, én szeretem, innen pedig nem nehéz kitalálni, hogy az akvárium is nagy kedvencem. Szeretem a teknősbékákat és a tengeri csikókat (tengericsikót lehet vajon otthon tartani?), a színes halakat, a kagylókat, a tengericsillagokat. A máltai nyaralásunk során az idegenvezető már a szállásra tartva is pedzegette, hogy a szállodától nincs is olyan messze a Máltai Nemzeti Akvárium.

Egyik nap a fakultatív programok után úgy döntöttünk, hogy még egy soron kívüli fakultatív programra beugrunk, és megnézzük, milyen is az akvárium belülről. Zárás előtt bő egy órával értünk oda, és bár először picit féltem, hogy nem lesz elegendő az egy óra, végül mégis volt lehetőségünk megnézni mindent, amit csak szerettünk volna.

A Máltai Nemzeti Akváriumban összesen 41 tartály van, a halak, tengeri csikók és más vízi élőlények mellett találkozhatunk még hüllőkkel, bogarakkal, kígyókkal is. Néhány részen igen egyedi megoldásokkal találkoztunk, volt például egy olyan akvárium, amit elsüllyedt tengeralattjárónak rendeztek be, nagyon hangulatos volt, ahogyan a víz alatt egy ajtó körül köröztek a picike cápák. A mi Tropicariumunkhoz hasonlóan itt is van egy rész, ahol át lehet sétálni egy alagúton, miközben feletted, melletted úszkálnak a zebra és tigriscápák, a ráják, az angolnák, és az apró halak.

A személyes kedvencem a tengeri csikós akvárium volt, ahol sok-sok kisebb és nagyobb tengeri csikó táncolt körbe-körbe. Volt azonban még egy akvárium, ami előtt hosszú ideig cövekeltem, ez pedig a –szakszót nem ismerve-, tengeri csikó keltető volt. Egy babszem méretű burokban voltak a picike csikóhalak egy akváriumban, nagyítón keresztül lehetett megfigyelni a mozgásukat. Említettem már, hogy imádom, ismétlem IMÁDOM a csikóhalakat…?

Ha Máltán jártok, semmiképpen ne hagyjátok ki az Akváriumot, mert csodálatos élmény!

Jártatok már Máltán? Melyik a kedvenc vízi állatotok? 

Szelencegondolat || RIP Chester Bennington

Egy hónappal ezelőtt az Instát pörgettem, amit hirtelen elleptek a #RIP hashtagek. Egy pillanatra nem túl szociálisan átfutott az agyamon, hogy ki halt meg, akit hirtelen mindenki szeret, és akkor megláttam a #RIP hashtag miatt a #ChesterBennington hashtaget is. A szívem hirtelen kihagyott egy ütemet. Egy hónapja halt meg Chester Bennington, a Linkin Park énekese.

A Facebook üzenőfalamat hirtelen elárasztotta majd’ minden hazai és külföldi hírportál gyászjelentése a Linkin Park énekeséről, aki a hírek szerint kaliforniai otthonában öngyilkos lett, felakasztotta magát. Az ismerőseim, a korosztályom, és a barátaim pedig gyászolták.

Én az a rohanós-boldog Y generációs lány vagyok, akinek a tinédzserkora egy meghatározó részét a Linkin Park muzsikája tette ki. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy „Hé csajszi, ez egy tök jó zenekar, hallgass bele!” – és odaadta a walkmanje (?) vagy discmanje fülesének felét, és hirtelen az In the end lett a világ. A gyászoló, a „baszdmegoló”, az „eznemlehetigaz” ismerősök, barátok velem egy idős fiúk és lányok, akik szintén ezen a zenén nőttek fel. Ha dúdolni kezdesz egy Linkin Park dalt, öt másik dünnyögő kapcsolódik be, és aztán vérre menő vita folyik arról, hogy az első lemez nyerssége professzionális nyersesség és vadság, vagy nem. Chester Bennington halála nem az a „celebhalál”, ami után az emberek vérbeli online kanapéhuszárként egymásnak estek, hogy „eddig nem is szeretted”. Nem. Most egy egész generáció gyászolja világszerte a Linkin Park énekesét.

A rajongók minden egyes social media felületet elárasztották, a youtube-on a videó alá másodpercenként (!) érkeztek a részvétnyilvánítások; a Facebookon minden hír alatt több tízezer lájk/síró szmájli/szívecske volt, több ezer kommenttel; az Instán pedig több rajongói profil is megjelent. A személyes kedvencem (ha szabad ilyen helyzetben ezt mondani), akkor a Linkin Park Tattoos oldal, ahol a rajongók a zenekarral –főleg Chesterrel- kapcsolatos tematikájú tetoválásaikat osztják meg az Insta néppel, a képekhez pedig majdnem minden esetben társul egy történet, ami újra és újra könnyeket csal az ember, a rajongók szemébe.

Szintén könnyeket csal az ember szemébe az, hogy bár a zenekar amerikai „One more light” turnéja Chester váratlan és értelmetlen halála miatt félbeszakadt, és bár a koncertszervezők visszatérítik az előre váltott jegyek árát, sok rajongó lemondott a koncertjegy áráról. Döntésüket azzal indokolták, hogy a koncertjegyek összegét az öngyilkosságok megelőzését célul kitűző civil szervezeteknek ajánlják fel.

Kérlek, ha úgy érzed mélyponton vagy, vagy úgy látod a környezetben valaki

krízishelyzetben van, gondolj arra, hogy mindig van megoldás. Segítségért fordulj a mobilról is hívható 116-123 ingyenes, lelki elsősegély dolgozóihoz!

Kérlek, ne bántsd magad.  

Szelencefélsiker || Jogosítvány születőben

Tavaly augusztusban már született egy bejegyzés arról, hogy ismét nekivágtam a jogosítványszerzési procedúrának. Akkor ott hagytuk félbe a Szelencefélsiker születését, hogy megyek a KRESZ tanfolyamra. Nos,  tanfolyamot lejártam, kértem egy vizsgaidőpontot, készültem mint egy stréber kisdiák, aztán a végén lekéstem vizsgát. Nem, nem megbuktam, hanem rossz buszra szálltam, és a szerencsétlenkedésemnek meg a reggeli csúcsforgalomnak köszönhetően lekéstem a vizsgát. Mondanám, hogy megesik meg bárkivel előfordul, de gyanítom, hogy én vagyok az egyetlen ilyen szerencsecsomag, aki tősgyökeres pestiként rossz buszra száll, és nyolc perccel a vizsga előtt sírgörccsel hívja végig az összes pesti taxitársaságot, hogy valaki mentse meg. Most.

Mivel egyik taxitársaság sem tudott megmenteni, és közbejött hatmilliárd másik dolog (munka, egyetem, munka, munka, egyetem), ezért a jogsi ismét háttérbe szorult. Idén azonban sokadjára úgy döntöttem, hogy elegem van ebből a tökölésből lacafacázásból, befizettem a KRESZ vizsgát, elolvastam a KRESZ könyvet, ezerrel nyomkodtam az online teszteket, és a szabályokat a legidiótább módon jegyeztem meg.

Augusztus elején voltam vizsgázni, és bár nagyon izgultam úgy voltam vele nagy kaland… Ha nem sikerül, majd megpróbálom újra – ettől földöntúli nyugalom töltött el.

Elengedtem minden elvárást, feszültséget, idegességet, és bumm, a megszerezhető 75 pontból 70 pontot értem el. Mondanom sem kell, hogy fülig ért a szám az örömtől, a vizsgabiztos bácsi pedig mosolyogva írta a nevem mellé az M betűt, ami a megfelelt minősítés betűjele.

Ma kezdem a vezetést, és nagyon be vagyok sózva! Nagyon izgalmas időszak ez, tanulni valami teljesen újat, olvasni róla (bölcsészbetegség), kipróbálni, tapasztalni, megtanulni.

Az első óra után jelentkezem a további tapasztalatokkal. 

Van jogosítványotok? Szerintetek a jogsi procedúrának melyik volt a legneccesebb része?

Szelencekence || A nyár megmentője Lush Whoosh tusolózselé

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én idén nyáron úgy olvadok, mint akciós jégkrém a Balaton parton. Hiába zuhanyozom napjában annyiszor, ahányszor csak alkalmam nyílik rá, ilyenkor egy mozgó zuhanyban szeretnék élni, és folyamatosan folyatni magamra a vizet. A bőröm és én sem szeretjük ilyenkor a nehéz tusfürdőket, a friss, élénkítő illatokat azonban annál jobban! Éppen ezért pattant a kosaramba a nyár megmentője a Lush Whoosh tusolózseléje.

A Lush ezt írja az oldalán a tusolózseléről: „Ha olyan fáradt vagy, hogy alig állsz a lábadon, a Whoosh visszazökkent a legjobb formádba. Ez az élénkítő illatú zselé lesöpri rólad a fáradtságot és különösen jól hűsít, ha zuhanyozás előtt a hűtőgépbe vagy a fagyasztóba teszed. A keveréket tengeri moszattal, friss citrusok levével, rozmaring- és gerániumolajjal gazdagítottuk. Vegyél ki egy kis zselét, és használd szappanként az elhalt bőrsejtek eltávolításához; máris élénkebb és frissebb leszel.”

A tusolózselé használata szerintem egyszerre mókás és izgalmas, mintha karácsonyi pudinggal akarna felfrissülni az ember. A zuhanyzáshoz lecsíphetsz belőle egy darabot, vagy apróra kockázhatod, vagy közvetlenül a bőrödre is kenheted. Én közvetlenül a bőrömre kenem a Whoosh tusolózselét, szerintem így tartja meg legjobban a formáját, arról nem is beszélve, hogy sokkal lassabban melegszik fel így egyben, mintha apró kockára szecskáztam volna.

Szerintem nagyon vicces, ahogy mozog :)

Az illata hűvös, mentás, rozmaringos, citrusos (köszönhetően a friss, bio citromlének), a színe pedig nagyon vagány kékes-cidrizős. A még jobb hatás elérése érdekében a saját példányomat a hűtőben tárolom, ezért minden zuhanyzás duplán frissít. Egyetlen hátulütőt tudnék csak megemlíteni: az én bőrömet ez picit szárítja, ezért nekem a testápolózás elengedhetetlen a zuhanyzás után.

Az ára 1590 Ft/100g, ami elsőre pillantásra egy csöppet borsosnak tűnhet a drogériás tusfürdőkkel összehasonlítva, azonban az állaga miatt egy fürdés/zuhanyzás alkalmával jóval kevesebbet használ fel belőle az ember, ezért ár-érték arányban kedvezőbbek a drogériás társaknál.

Próbáltátok már a tusolózseléket? Van kedvencetek?

Szelencegondolat || A Filofax sztori - így élünk mi ketten Pöttyössel

Évek óta használok különböző határidőnaplókat, noteszeket, füzeteket, a Filofax azonban csak tavaly került képbe az életemben. Lassan egy éve vagyunk elválaszthatatlanok Pöttyössel, és most szeretném veletek megosztani a tapasztalataimat, ötleteimet, gondolataimat a Filofaxról – induljon tehát a nagy Filofax sztori. Így élünk mi ketten Pöttyössel.

Gyűrűs kalendáriumot több üzlet kínálatában is találhatunk, én a realwebshop.hu oldalról rendeltem a sajátomat. A rendelésem idején éppen akció volt a webshopban, és nyilván a kiszemelt darabból nem volt készleten. Írtam tehát egy levelet az ügyfélszolgálatnak, hogy esetleg, talán, valahol a raktár egy eldugott sarkában nem maradt-e még egy utolsó darab valamelyik kiszemelt darabból. Szerencsére az ügyfélszolgálat nagyon gyorsan válaszolt a megkeresésemre, így néhány kattintás után meg is rendelhettem Pöttyöst a Filofaxot.

Pöttyös egy M-es (vagy personal) méretű Realsystem gyűrűs kalendárium, jelenleg 5900 Ft. a webshopban, én 3800 Ft. körül fizettem érte, az akciónak köszönhetően.   A kalendáriumban heti beosztású naptárbetét, négyzethálós jegyzetlap, telefonregiszter, kártyatartó, vonalzó és elválasztó van első körben, a további kiegészítő (üres, vagy vonalas jegyzetlap, stb.) külön beszerezhető kellékek. Mivel a gyűrűs kalendárok egyik nagy előnye, hogy szabadon változtathatjuk őket, így nagyon könnyen a saját igényeinkre szabhatjuk a naptárakat – ha valamire nincs szükségem kiveszem, ha valamire szükségem van, akkor beteszem a lapot. Egyszerű, és nagyszerű, hol a bibi?

A Filofax beszippant. A Pinteresten millió számra találhatunk ötleteket arra vonatkozóan, hogy milyen lapokkal, listákkal, matricákkal, washi tapekkel tehetjük színesebbé a kalendárunkat. Első körben megelégedtem azokkal a lapokkal, amiket gyárilag kaptam a Filofaxba, hiszen új volt a rendszer, és tudnom kellett, hogy mennyire jövünk majd ki jól az új szerzeménnyel. Az első akadályokat viszonylag gyorsan vettük, így jöhetett a dekorálás.

Az elválasztó lapokhoz a papírt a Lidlben szereztem be. Időről időre a Lidlben felbukkannak papírcsomagok, amikre érdemes lecsapni, de néhány jól kitalált keresőszóval az ebay és az aliexpressz is ontja magából a színesebbnél színesebb és mintásabbnál mintásabb papírokat, amelyeket aztán jól fel lehet használni a Filofax vagy a scrapbook dekorálására. A matricákat az e-bayről rendeltem, a washi tapek szintén onnan érkeztek.

A listás lapokat a netről szedtem-túrtam össze, ebben az alábbi oldalak voltak nagy segítségemre:

1 | Via – Urban Eve

Urban Eve Viát biztosan sokan ismeritek, hosszú évek óta jelen van a blogvilágban, és időről időre a blogján meglepi az olvasóit ingyenesen letölthető anyagokkal. Külön szekció foglalkozik a Filofaxba passzintható lapokkal, illetve időről időre tart Kreatív Kalendár tanfolyamot is.

 2 | Pinterest

Melyik más oldal lehetne a lehetőségek és az ötletek tárháza, ha nem a Pinterest? Filofax free printables, vagy filofax ideas keresőszavakra millió és egy találatot hoz az oldal, már csak választani kell a lehetőségek közül. Érdemes nem csak „filofax” keresőszóval kutatni, a bullet journal, vagy bujo is nagyon jó ötleteket ad a filofaxunk csinosítására.

Néhány szóban a rendszeremről

Nos, rendszerem az nincs. Néhány tematikus lapot betettem ugyan a naptáramba (sorozatkövetőt, kívánságlistát, könyv kölcsön listát, és olvasmánylistát), de nagyon átgondolt, és mérnöki precizitással tervezett rendszerem nincsen. 
A Filofaxnál is azt az elvet vallom, hogy a naptár van értem, és nem én a naptárért. Időnként előkerülnek a színes tollak, és a jó előre beírt programoknál sikerül tartani egy színkódos rendszert, de a munkahelyemen-találkozón-buszon-utca közepén előkapom és felírom, mert éppen ott kell felírnom, ott már nem minden esetben van lehetőségem előtúrni a programhoz tartozó színes tollat. Bár az időbeosztásom elég szoros (=állandó rohanás), amikor van 5-10 szabad percem, szívesen színezek vagy színkódolok, de nem dől össze a világom akkor sem, ha minden kék a naptárban. A mindennapjaimat radírozható tollal szervezem, így egy rossz helyre írt időpont, egy elírt telefonszám, vagy éppen egy lemondott program könnyen javítható.

A határidőnapló az ember jó barátja lehet, a Filofax pedig az ember legjobb barátja lehet, hogyha a „kész” határidőnaplók annyira nem hozzák lázba az embert, vagy szeretne kialakítani valami jóval személyre szabottabb rendszert.

Milyen a határidőnaplótok? Hogy álltok a Filofax/gyűrűs kalendárium kérdéshez? 

Ha van kedvetek, osszátok meg a Szelence Facebook vagy instagram oldalán a határidőnaplótokat! Ahhoz, hogy lássuk egymást, használjátok a #mutiahatáridőnaplód és a #Szelencetitkok hashtageket! :)

Szelencepolc || Nagy nyári book-tag

Évszaktól függetlenül szeretem a könyveket, mindig olvasok is valamit. Egy ilyen tikkasztó nyári napra azonban valami könnyed bejegyzéssel szerettem volna készülni, fogadjátok hát szeretettel a nagy nyári book-taget.

Milyen könyvet olvastál, ami nyáron játszódik?

Jessica Sorensen: Ella és Micha titka ugrott be első nyáron játszódó könyvnek. Ha röviden és tömören kellene összefoglalnom, borzasztó volt. Kidolgozatlan, összecsapott, és nincsen igazi története – vagy én nem jöttem rá, hogy mire is gondol az írónő.

Melyik könyvbéli helyszínre mennél vissza szívesen nyaralni?

J. A. Redmserki: A soha határa bővelkedik látnivalókban, ugyanis a két főszereplő egy autóval utazza végig az Amerikai Egyesült Államokat. Bár a fókusz ott nem a látnivalókon van, ettől függetlenül nekem is nagy álmom végigjárni az USA-t egy autóval.

Mit olvasnál szívesen kötelező olvasmányként ezen a nyáron?

Horváth-Magyary Nóra: PR esetek haladóktól van a képzeletbeli kötelező olvasmányos listám első helyén. Volt szerencsém részt venni Nóra egy előadásán, igazán belevaló, okos, talpraesett nő, öröm volt hallgatni. A PR szakma egyik nagy alakja, ezért (is) alig várom, hogy el tudjam olvasni a kötetet. Második kötelező olvasmányként a KRESZ könyvet fogom átnyalni, mert kell az a jogosítvány! Ha szórakozni is szeretnék nem csak tanulni, akkor Kepes András: VIlágkép, és Gerlóczy Márton: Elvonókúra c. regénye van még a nyári listámon.

Melyik könyvbéli karakterrel/karakterekkel töltenél el szívesen egy estét a nyári tábortűznél?

Ez egy nagyon jó kérdés : ) Szívesen ülnék egy tábortűznél Andrew-val és Camrynnel (A soha határa), illetve a Kylie Scott alkotta zenekari tagokkal, és Jay Crownover tetovált srácaival, különös tekintettél Rowdyra. Egy tábortűzhöz egyébként tűz is dukál, szóval Hermione Granger is remek partner lenne az esti tűznél.

Ajánlj egy könyvet erre a nyárra!

Felkészültetek?

Kepes András összes, Gerlóczy összes, Gaál Viktor: TestVérek, J. A. Redmerski: A soha határa, Az örökké határa, Megölni Sarai-t, Gárdos Péter: Hajnali láz, Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz, Jay Crownover: Rule, Jet, Rome, Nash, Rowdy, Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Melyik könyvet/könyveket tervezed elolvasni ezen a nyáron?

Először a KRESZ könyvet, utána jöhet Horváth-Magyary Nóra PR könyve, majd Boris Vian Tajtékos napok c. regénye. No meg persze valami, amit az ember csak a tengerparton olvas: egyszerű, csöpögős limonádé.

Ha kíváncsiak vagytok aktuálisan mit olvasok, akkor kövessétek a moly profilomat, és a blog Facebook oldalát, ahol időről időre megmutatom, mit is olvasok éppen.

Szelencefélsiker || Paddy and the rats lemezbemutató koncert

A Paddy and the rats bandával mondhatni teljesen véletlenül találkoztam először, az első Paddy koncertemen is egy véletlennek köszönhetően vettem részt, ők voltak ugyanis tavaly Szlovéniában az Ignite előzenekara. Már akkor is meglepett, hogy magyar zenekarként a külföldi rajongók az első sorban énekelték a dalaikat, és azóta is sokszor eszembe jut az az este. A ljubljanai koncert óta, ha éppen Budapesten játszanak, mindig igyekszünk részt venni a koncertjükön –pláne, ha nem kapkodják el pikkpakk a jegyeket.

A képek a Paddy and the rats hivatalos Facoobok oldaláról származnak

Június elején jelent meg a zenekar új lemeze Riot city out Laws címmel, néhány nap múlva a Deezer magyar albumlistájának élén landolt, a Spotify magyar 50-es listáján pedig rögtön három dallal kerültek a TOP 10-be, borítékolható volt tehát, hogy a lemezbemutatón a zenekar szétszedi majd a Barba Negra Trackot.

Lassan hagyománnyá válik nálunk, hogy lekéssük a koncert első 10-15 percét (most éppen az „öt perce elment az utolsó busz, amivel odaértünk volna, szóval sétáljunk” műsor volt a porondon), ezért az esetek nagy többségében már javában zajlik a buli, amikor fogpasztamosollyal beesünk a helyszínre. Most sem volt ez másképp, már rég püfölték a dobokat és nyúzták a húrokat a srácok, amikor betoppantunk. Az első pillantásra is feltűnt, hogy a Paddy and the rats-nek sikerült szépen meg és felöltenie a Barba Negra Trackot, az első sorokba szinte alig lehetett bejutni (ne aggódjunk, nekünk azért sikerült). Minden alkalommal meglep, hogy vannak rajongók, akik vállukon plüss papagájjal kalóznak öltözve, vagy éppen kiltben tolják végig a bulikat, de ezek az apró (őrült) figyelmességek remekül passzolnak a zenekarhoz.

A képek a Paddy and the rats hivatalos Facoobok oldaláról származnak

Apropó, zenekar, ha már róluk szól a bejegyzés. A koncertet lemezbemutatónak harangozták be, ezért nem is meglepő, hogy a koncert nagyobb rész a tizenöt dalos új korong bemutatása tette ki. Az új albumra sokan fanyalogtak Paddyék Facebook oldalán, néhányan nehezményezték, hogy az új album inkább pop-punk vonalon, mintsem ír kocsmamuzsika vonalon mozog. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy őt ez aktuálisan mennyire zavarja, szerintem a Riot city out Laws nagyon harmonikusra sikerült, és mindenki megtalálja a saját szájízének megfelelő dalokat.

Akiknek néhány nap alatt nem volt lehetőségük megismerni az új dalokat – bár a banda jó néhány dalt felpattintott a youtube-ra az új albumról, illetve az egyik dalhoz videoklip is készült-, azoknak sem kellett csalódniuk, hiszen a banda szép számmal játszott régebbi slágereket is.

Kellemes kalózkodós este volt, az augusztusi FEZEN fesztiválon megpróbálunk majd időben odaérni a kezdésre is!

Szelencefélsiker: 45. Elmenni öt koncertre

Jártatok már Paddy and the rats koncerten? Van esetleg kedvenc dalotok a bandától?

Szelencefény || Felhőkről, esőről, otthon hagyott esernyőkről

Amikor tegnap reggel kiléptem a kapun, mèg egy felhő sem volt az ègen. Mire a buszmegállóig értem, már csöpögött.  Nyilván nem volt nálam se ernyő, se esőkabi, se egy kardigán. Arra gondoltam, mire beérek az irodába, úgyis eláll az eső, talán előbb is.

Nos, amikor leszálltam, szinte dézsából öntötték, fújt a szél, és hihetetlen hideg eső esett.  Akkor beugrott egy klip, amit évekkel ezelőtt láttam, és a villamosra  várva az futott át az agyamon, hogy mennyire szuper lenne, ha valaki fölém tartaná az esernyőjét  - bár akkor már teljesen mindegy volt, csöpögött belőlem a víz olyan helyekről is, ahonnan nem nagyon akartam, hogy csöpögjön belőlem a víz...

És akkor, na akkor leszólított egy ötven pluszos, tetovált, kopasz, valószìnűleg munkába igyekvő úr, és a következőt mondta: "Aranyos, tartsam maga fölé az ernyőt?"

Szelencefélsiker || Szelenceutazás || Málta, te csodás!

Négy napot töltöttünk Pünkösdkor Málta szigetén, hogy kiheverjük 2017. első felét. Tikkasztó hőség, napsütés, tenger, friss gyümölcsök, és hatalmas adag fagylaltok vártak ránk a csöpp mediterrán szigeten.

Az első napunk nagy részét az utazás tette ki, azonban délután szerencsénkre jutott idő egy kis sétára, városnézésre Buggiba városában, ahol a szállásunk volt. 

Egy gyors idegenvezetői útbaigazítás után megtaláltam a kedvenc helyemet egy olasz fagyizó képében, ahol faltól falig ért a fagylaltpult, és egy pillanatra azt éreztem, oda szeretnék költözni. A fagylalt mellett a kávéjuk is isteni volt, erről hamarosan bővebben is olvashattok a Kávé oldalán.

A második –de az első teljes napunkon- Marsaxlokkba vezetett az utunk. A sziget déli részén elterülő városban a piacozás volt a fő program. A part mentén hosszan terülnek el az árusok bódéi, ahol a ruhák és édességek mellett a friss halak (tonhal, makréla, helyenként picike cápa is!), és a tenger gyümölcsei a legkelendőbb portékák.

A tengeren százával ringatóznak a színes luzzu, azaz a máltai csónak, az ország jelképe is. Ez egy tradicionális halászhajó, amit gyakran festenek élénk színűre, éppen ezért is nagyon látványos, ahogyan a színesre festett csónakok ringatóznak a tengeren. A helyiek sok esetben festik a luzzu oldalára Ozirisz faragot, amelyszemét is, hogy megóvják a veszélytől a csónakokat.

Marsaxlokk után a Blue Grotto, azaz a Kék barlang volt a következő megállónk. A Kék barlang a qrendi partszakasznál található, nevét onnan kapta –vajon honnan?-, hogy a kőívek között hihetetlenül kék a víz. A kőívek közé motorcsónakkal lehet bejutni (mentőmellény és naptej kötelező!), körülbelül 10-15 percet hajókázhatunk a tengeren, és gyönyörködhetünk a hatalmas kékségben.

Következő állomásunk Mdina, ami hosszú ideig volt az ország fővárosa is. A városban megnéztük a Szent Pál katedrálist is, ami lenyűgöző volt, és szerencsére jutott idő az ország legjobb cukrászdájában egy szelet süteményre, és kávéra is. Ha már a kávénál tartunk, akkor feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy bár Málta mediterrán ország, a hideg vagy jegeskávét egyáltalán nem ismerik. Egyetlen egy helyen sikerült hideg kávét kicsikarnom a pincérből, aki ezzel a jeges csodával tért vissza, ami azóta is fel-felbukkan az álmaimban…

A harmadik napunk igen érdekesen alakult. Máltán éppen elnökválasztás volt, amikor ott nyaraltunk – igen, a választás az én fejemben is a káosszal és utálkozással párosul, azonban erre Málta rendesen rácáfolt. Már a második napunkon tudni lehetett az eredményeket, azonban az ünneplés úgy igazán a harmadik napunkon kezdődött. Az emberek a győztes párt színeibe –pirosba- öltöztek, és zenével, itallal, kereplőkkel, és dudákkal ünnepelték a választás győztesét. Hasonlított a hangulat a néha Budapest Parádéra, ahol az emberek kamionokon buliztak az Andrássy úton. Máltán is minden autóból dübörgött a zene, a sofőrök dudáltak egymásnak, az emberek énekeltek, táncoltak az utcán. Leírhatatlanul karneváli volt a hangulat. 

Az ünneplés közepette igyekeztünk a fővárosba, Vallettaba, és nagyon kapaszkodnunk kellett egymásba, hogy el ne keveredjünk egymástól. A főváros egyik legszebb látnivalója a Szent János templom, ahol Caravaggio képek vannak kiállítva. Személyes kedvencnek azonban mégis a Barakka-kertet említeném, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre, és a kikötőre. 

Természetesen ha már kikötő és tenger, itt sem maradhatott ki a hajókázás a programból. A hajótúra során a három várost néztük meg a tengerről, és nagy örömömre két világítótorony mellet is elhajókáztunk. Említettem már, hogy imádom a világítótornyokat?

A negyedik napon egy utolsó fagylalttal búcsúztunk a szigettől.

Málta nagyon különleges ékszerdoboz a Földközi tengeren, sok látnivalóval.  A szigeten az európai és arab kultúra vegyül, ami megmutatkozik az építészetükben, és a mentalitásukban is. Összességében boldog és mosolygós mediterrán emberek. Máltát látni, és megkedvelni! A sziget meglátogatásával újabb Szelencefélsiker született, hiszen azelőtt még sosem jártam Máltán.

Jártatok már Máltán? Esetleg rajta van az utazós bakancslistátokon?

Ha szeretnétek megtudni, mi lesz a következő bejegyzésben, kövessétek a Szelencetitkok Facebook oldalát!