Szelencefélsiker || Paddy and the rats lemezbemutató koncert

A Paddy and the rats bandával mondhatni teljesen véletlenül találkoztam először, az első Paddy koncertemen is egy véletlennek köszönhetően vettem részt, ők voltak ugyanis tavaly Szlovéniában az Ignite előzenekara. Már akkor is meglepett, hogy magyar zenekarként a külföldi rajongók az első sorban énekelték a dalaikat, és azóta is sokszor eszembe jut az az este. A ljubljanai koncert óta, ha éppen Budapesten játszanak, mindig igyekszünk részt venni a koncertjükön –pláne, ha nem kapkodják el pikkpakk a jegyeket.

A képek a Paddy and the rats hivatalos Facoobok oldaláról származnak

Június elején jelent meg a zenekar új lemeze Riot city out Laws címmel, néhány nap múlva a Deezer magyar albumlistájának élén landolt, a Spotify magyar 50-es listáján pedig rögtön három dallal kerültek a TOP 10-be, borítékolható volt tehát, hogy a lemezbemutatón a zenekar szétszedi majd a Barba Negra Trackot.

Lassan hagyománnyá válik nálunk, hogy lekéssük a koncert első 10-15 percét (most éppen az „öt perce elment az utolsó busz, amivel odaértünk volna, szóval sétáljunk” műsor volt a porondon), ezért az esetek nagy többségében már javában zajlik a buli, amikor fogpasztamosollyal beesünk a helyszínre. Most sem volt ez másképp, már rég püfölték a dobokat és nyúzták a húrokat a srácok, amikor betoppantunk. Az első pillantásra is feltűnt, hogy a Paddy and the rats-nek sikerült szépen meg és felöltenie a Barba Negra Trackot, az első sorokba szinte alig lehetett bejutni (ne aggódjunk, nekünk azért sikerült). Minden alkalommal meglep, hogy vannak rajongók, akik vállukon plüss papagájjal kalóznak öltözve, vagy éppen kiltben tolják végig a bulikat, de ezek az apró (őrült) figyelmességek remekül passzolnak a zenekarhoz.

A képek a Paddy and the rats hivatalos Facoobok oldaláról származnak

Apropó, zenekar, ha már róluk szól a bejegyzés. A koncertet lemezbemutatónak harangozták be, ezért nem is meglepő, hogy a koncert nagyobb rész a tizenöt dalos új korong bemutatása tette ki. Az új albumra sokan fanyalogtak Paddyék Facebook oldalán, néhányan nehezményezték, hogy az új album inkább pop-punk vonalon, mintsem ír kocsmamuzsika vonalon mozog. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy őt ez aktuálisan mennyire zavarja, szerintem a Riot city out Laws nagyon harmonikusra sikerült, és mindenki megtalálja a saját szájízének megfelelő dalokat.

Akiknek néhány nap alatt nem volt lehetőségük megismerni az új dalokat – bár a banda jó néhány dalt felpattintott a youtube-ra az új albumról, illetve az egyik dalhoz videoklip is készült-, azoknak sem kellett csalódniuk, hiszen a banda szép számmal játszott régebbi slágereket is.

Kellemes kalózkodós este volt, az augusztusi FEZEN fesztiválon megpróbálunk majd időben odaérni a kezdésre is!

Szelencefélsiker: 45. Elmenni öt koncertre

Jártatok már Paddy and the rats koncerten? Van esetleg kedvenc dalotok a bandától?

Szelencesiker - Üdv Budapesten Nickelback zenekar!

Én nem szégyellem bevallani, hogy a Nickelback az egyik kedvenc zenekarom, nagyjából tizennégy éves korom óta. Ez van, én vállalom, szeretem a zenéjüket, meg a nyálas vagy kevésbé nyálas klipjeiket, és hosszú évek óta várok arra, hogy nálunk koncertezzenek.

Az első magyarországi koncertjüket több fronton is buktam: egyrészt éppen Szlovéniában voltam ösztöndíjjal, és a Nickelbacket nem szerető emberek ( :] ) szinte pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket. Lemaradtam tehát a Kroeger csapatról, és csak reménykedni tudtam abban, hogy egyszer újra kis hazánk felé veszik az irányt.

Szelencefélsiker - A januári Ignite koncert

Szelencefélsiker – A jnauári Ignite koncert

Januárban ismét hazánkba látogatott Téglás Zoli és a zenekara, az Ignite. Igen, tudom, nos valóban le vagyok maradva egy kicsit a bejegyzésekkel, de a januári Ignite mellett (sem) szerettem volna szó nélkül elmenni.

Mióta tavaly az A38-on láttam az Ignite-ot, szinte remegtem a vágytól, hogy újra színpadon láthassam őket. Az A38-as buli annyira leírhatatlanul jó volt, hogy ott akkor és azonnal újra látni akartam őket – az új bulira azonban majdnem egy évet kellett várnom.

Ha kíváncsi vagy, tetszett-e az idei Ignite, és várom-e a következő bulit, nyisd ki a mai Szelencét!

#17

Ignite Budapesten - újabb SIKER

16 éves szertelen kis kölyök Bambi voltam, amikor egy koncert után meghallottam egy dalt a ZP-ben. Nem tudtam ki az előadója, vagy mi a szám címe, de megtetszett. Zeneszakértő ismerőseimnek előszeretettel dúdolgattam random helyeken, "Te biztosan ismered!" felkiáltással, de többet inkább a számra tapasztották a tenyerüket, hogy inkább táncoljak, mert a port jobban bírják.

Szomorú kis kölyök Bambi voltam tehát, dalcím sehol, előadó sehol - esélytelen voltam, mint karácsonyi ponty a reklámzacsiban. Egyik nap aztán, amikor a youtubeon kattintgattam céltalanul, megtaláltam a zenekart, és gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez bizony az Ignite volt.

Még néhány kattintás, és megtudtam mindent a magyar-amerikai ("magyarikai") Téglás Zoliról, és a bandáról. Külön érdekesség még, hogy Téglás Zoli később együtt dolgozott a kedvenc magyar bandámmal is.

Az Ignite január végén és február elején két koncertet is adott Magyarországon, volt egy zúzós este a Barba Negrában, és egy lightosabb, akusztikus fellépés az A38-on. Először igazi telhetetlen méhecskeként mindkét bulira el akartam menni, végül azonban csak az A38-ra jutottam. 

A koncert több első is hozott az életembe, ugyanis ez volt az első vasárnap esti koncertem, az első Ignite koncertem, és az első látogatásom az A38 hajón. (Nekem, az instant paragépnek kicsit félelmetes ez a "koncert egy hajón" téma, és sokszor azon kaptam magam, hogy menekülési útvonalat keresek [tudom, kezeltessem])

Fotó: Baksa Gábor, mno.hu

Ha egy szóval akarnám jellemezni a koncertet azt mondanám, hogy fenomenális volt. Téglás Zoli vérprofi előadó, aki pontosan tudja mikor mit és hogyan kell mondani a közönségnek, hogy az a húsukba marjon.

Én az a lány vagyok, aki nem mond nemet egy igazi gitárhúrtépő-gitárszólós-hajrázós-üvöltős-ne-öntsd-ki-a-sört koncertre, sokáig életfilozófiámnak vallottam, hogy "Szóljon olyan hangosan a zene, hogy ne halljuk, ahogyan összeomlik körülöttünk a világ!", ám ahogy korosodom (sicc!) úgy értékelem egyre jobban az akusztikus estéket. Van ezekben az "én-és-a-gitár" estékben valami bensőséges, valami, amitől a piszkos kis intim részletek hirtelen a helyükre kerülnek, mint egy kirakósban. 

Ugyanazok a dalok, mégis más a közeg, más az üzenet, mást közvetít. 

Élmény vagy Téglás Zoli.

Sosem voltam az a lány, aki bálványokért rajongott volna - már a "rajongani" szóban is van valami, ami a elborzaszt- viszont mindig felismertem azt, ha valaki a zenéjével, dalszövegével, vagy éppen a buzdító beszédével (amit a nagyon cuki [tudom, egy férfi nem cuki, de na, értitek]akcentussal ad elő) mint valami katalizátor elindít bennem valamit. Téglás Zoli pont ezt tette. Szóval köszönöm!

És végül az egyik kedvenc dalom az estéről:

#14

Nagyon kevés családi hagyományunk van, azonban abban mindenki biztos lehet, hogy családostul együtt vonulunk ki minden évben a decemberi Demjén koncertre. 

Minden egyes évben. Mások Diótörőt néznek és Reszkessetek betörőket az ünnepek alatt, nálunk pedig ha karácsony, akkor rántott ponty és Demjén koncert.

Szeretem ezt a szokást, szeretem, hogy együtt megyünk, és minden évben megnyugszom, amikor Peti iskolába megy. 

Tavaly decemberben sem volt ez másképpen, családilag örömködtünk az Arénában, és anyu is csak akkor akart letagadni, amikor észrevettem a dobok mögött egy ismerős arcot. 

Schvéger Zolit a MEX zenekarban hallottam először, ahol a kedvenc gitárosommal, Madarász Gáborral játszott együtt. Később dobolt még a Zorallban és a Junkiesban, aztán jött az ominózus lábtörés, és kikerült a látókörömből.

Nyilván nem kel mondanom, hogy amikor megláttam a színpadon eszeveszett tinilányos pattogásba kezdtem, hogy "Anyaaaaaaaaaaaa, tudod ki dobol? Anyaaaaaaaaaaaa, Schvéger Zoli dobol! Érted, ő DOBOL!" 

Sajnos nem érezte át annyira a helyzetet, mint én. 

A koncerten végig egy dolog járt a fejemben: szeretném, ha nekem is lenne majd ilyen hagyományom a gyerekeimmel. Valami olyan, amit egy évben csak egyszer csinálunk, és mindig egy adott napon. 

Együtt.